Petróczki Ferenc fotóján, amelyik a vízügyi székház tetejéről készült, jól látszik a szolnoki nagyposta – 1-es posta, főposta, ki hogy szereti említeni – épületének különlegessége. Modern, funkcionalista, ugyanakkor van benne valami szépség és egyediség. Ahogy a múltszázad első felének legjelentősebb képzőművészeti és építészeti irányzatának alkotásaiban általában. A szolnoki főposta épületét ugyanis bauhaus stílusban emelték, és úgy tudom, ez az egyetlen ilyen jegyeket magán viselő ház a városban.

Németországban, Hollandiában műemléki védelmet élveznek a bauhaus lakóházak és középületek, de Budapesten is a legtöbb ilyen épületet igyekeznek védetté nyilvánítani. Márpedig a fővárosban van belőlük bőven. Nem úgy vidéken.

A nagyposta építésének történetére vonatkozó dolgozattal eddig nem találkoztam. Annyi bizonyos, hogy a város fejlődésének második aranykorában, a két világháború között, 1927-ben emelték. Egy leírásból úgy tűnik, hogy a vasútállomástól a belvárosi Tisza- és Zagyva-hídig futó „főutca” egyik impozáns épületeként tartották számon a harmincas években. Hogy mi indokolta a szűken vett belvároson kívül történő felépítését, nem igazán értem, maximum a korabeli telekárakkal és tulajdoni viszonyokkal tudom magyarázni. A húszas évekből ismert képeslapokat nézegetve ugyanis a mai Kossuth téren, vagy a Szapáry utcában is lehetett volna olyan földszintes, nem éppen városias házat találni, aminek a helyére odaképzelhető ez a kétszintes, íves épület.

Amikor elterveztem, hogy írok erről a különleges szolnoki házról, azt gondoltam, dúskálni fogok a különböző korszakokba készült fotókban. Tévedtem. Amit nem igazán értek. A saját, mintegy 150 darabos képeslapgyűjteményemben mindössze 2 darab olyan lapot találtam, amelyiken feltűnik a nagyposta. Ezeken is csak a városról készül képösszeállítások egyik elemeként, valamikor a negyvenes években készült fotókon. A neten elérhető valamennyi szolnoki képgyűjteményt átbogarászva, az agyamból kipattanó valamennyi kombinációra rákeresve sem sikerült több képet szereznem. És sajnos egyéb információt sem.

A Magyar Posta egyik közleményéből is csak annyi derült ki, hogy az 1927-ben emelt épületet 2006-ban újították fel és adták vissza a nagyközönségnek.

És, ha nem tévedek, ezzel a felújítással veszett el a város egyik műszaki- vagy ipartörténeti kincse is. A főposta sárgarézből készült csőposta rendszere. Talán rajtam kívül más is emlékszik az ügyféltérből is látható sárga rézcsövekre, amelyekbe a postáskisasszonyok egy kis tartályt dugtak mindenféle küldeményekkel, aztán sűrített levegővel továbbították azokat az épületen belül. Még középiskolásként is elbűvölve néztem ezt az elmés szerkezetet, amelyért napjaink minden postalátogatásakor vérzik a szívem.

EZ A CIKK ELŐSZÖR 2011. AUGUSZTUS 4-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.