2025.08.27. (szerda)

Búcsú az altiszti házaktól

Búcsú az altiszti házaktól

Dátum:

Néhány hónapja már üresen állnak a Mártírok útja 39. számú telken a néhai MÁV altiszti kolónia társasházai. Hogy milyen állapotok maradtak az egykori lakók után, azt személyesen kell megnézni. Legalább annyira szörnyű, mint szegény épített örökségünk újabb darabjait elveszíteni.

(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. március 2-án jelent meg először.)

Nem mondok vele újdonságot, hogy Szolnok nem bővelkedik régi épületekben. A XVIII. századból talán három, a XIX. század közepénél korábbról esetleg öt, de száz évesnél idősebb is maximum száz lehet a városban. A magam részéről ez utóbbiak közé sorolom – megengedve 10-15 év tévedést – a Mártírok út 39. számú telken még álló, két, nekem németes hatásúnak tűnő, egyemeletes társasházakat, amelyek néhány hónapja már üresen állnak. Annak a néhai vasúti kolóniának – korabeli, kisebb lakótelepnek – maradványai ezek, amiből a szintén pusztuló Tárházhoz közelebb másik két darab emeletes ház, illetve a Széchenyi utcában egy erősen átépített villaszerű ház áll még. Ezek abból a korból valók, amikor rang volt a Magyar Királyi Államvasutaknál (MÁV) dolgozni, mert például a nyugdíjas állás mellett tiszti, altiszti lakásokat is biztosított a cég a dolgozóinak.

Hogy ezekből az egykor szebb napokat látott épületekből mikor lettek tanácsi bérlakások, nem tudom. Miként azt sem, miért kellett ezeket az épületeket pusztulni hagyni, a városi lakásállomány legaljára taszítani, és egyfajta szükséglakássá degradálni. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy sem a tulajdonosok – azaz a város -, sem a bérlők nem a jó gazda gondosságával óvták ezeket a házakat és a bennük lévő lakásokat. Amire nem mentség sem a város, sem a lakók pénztelensége. Ez egyszerűen arcátlan, a köz vagyonát semmibe vevő igénytelenség. Nem tudom, mi lenne, ha egy magánszemélytől bérelt lakást ilyen állapotban adna vissza egy albérlő a tulajdonosának. Persze, ha így is ki lehetett innen költözni, azaz ezt meg lehetett velünk tenni, akkor mi vagyunk a hülyék. Cinikusan pedig csak remélni tudom, hogy az egykori lakóknak máshol adtunk a városban, köztulajdonban lévő, hasonlóan következmények nélkül lepusztítható lakásokat.

Úgy tűnik, az elmúlt évek nemtörődömsége végleg a pusztulásba taszítja ezeket a jobb sorsra érdemes házakat. Amikről talán már leírtam – vagy csak akartam -, hogy a megmentett Indóházban kialakított RepTár közelében újabb zseniális turisztikai attrakciónak adhatnának helyet.

Ezekben a házakban lehetett volna ugyanis kialakítani a világon másodikként egy XX. századi, városi skanzent. Ami nem a nádfedeles parasztházakra, a már a múlt században is kevesek által lakott épületeket és lakáskultúrát mutathatná be. Hanem a többség dédszüleinek és nagymamáinak valamikori otthonait. Régi boltokat, szolgáltatókat, hivatalokat, intézményeket az egymás melletti házakban és lakásokban rengeteg, a retronál is régebbi, de valós tárggyal. Olyasmit, ami pillanatok alatt tűnik el, vagy csak fotókon marad fenn. Ezzel a modern skanzennel nemcsak ezeket a valamikor szép házakat menthettük volna meg, de olyan plusz látványosságot kínálhattunk volna, ami miatt már tényleg érdemes lenne több napot Szolnokon tölteni.

Nézegetve a pusztuló altiszti házakról készült képeket, úgy érzem, beleér a bilibe a kezem, és felébredek. Még néhány hét, és a házak helyiségeiben és udvarán felalmozott vállalhatatlan mocskot, részben az én pénzemből kiviszik a szeméttelepre, az épületek még hasznosítható, mozdítható elemeit kifosztják, aztán a menthetetlenségre hivatkozva eldózerolják az egészet. És marad egy értéktelen, üres placc, amire józan befektető társasházat nem fog építeni, ipari üzemnek nem lesz alkalmas, szállodát meg ugyan kinek építenénk ide. Szóval lesz egy szép üres telkünk, meg néhány fotónk az egykor itt álló házakról. Amiket persze senki nem fog elővenni, mert nem olyan jó szembesülni azzal, hogy mekkora hülyék voltunk, mert ismét majd utólag gondolkodunk.

Hát sirassuk a néhai vasutas kolónia altiszti házait! Mást úgysem tehetünk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Állandósághoz idomulni

"Ez az a hely, ahol semmi se változik/Ez az a hely, ahol áll az idő". Dúdolhatjuk a "ház" szót "helyre" cserélve Koncz Zsuzsa slágerét a szolnoki vasútállomás előtti parkolókat nézve. Állandó, hogy olykor rendőrök büntetik a Szolnok ABC előtt tilosban parkolókat. Holott ez nem hoz változást.

Új év, új évfordulók

Szolnok ma is álló, első köztéri szobrát 230 éve helyezték el. A városházánkat 140 éve adták át. Idén ünnepelhetnénk a Damjanich uszoda 75. születésnapját. Az új városközpont alapkövét pedig 55 éve helyezték el. Két évtizede vagyunk az EU-tagjai és 5 éve zárt be a Tiszaligeti strand.

Apró városrész titkai

Három közlekedési útvonal fogja közre Szolnoknak ezt az aprókertes területét, ami leginkább a laktanyáról és a strandról ismert, bár három évtizede még a szervízt is ide soroltuk volna. A talán nem túl szép Czakó-kert nemcsak sok titkot is rejt, amiket csak észre kell venni.

Gépekből emlékművek

Emlékeznek még, amikor minden téesz gépállomás előtt egy régi traktor, a laktanyáknál pedig vagy egy kiszuperált repülő, de minimum egy ágyú állt? Nem tudom, hogy vannak vele, de én szerettem ezeket a szoborrá lett eszközöket. Néhány még Szolnokon is van.