Legyen a Lady Levander csokoládé manufaktúra titka, miből és hogyan készítették az ötödik Szolnoki Csokoládéfesztiválon mért csokis, gyümölcsös, habos kelyhüket, az azonban szubjektív meggyőződésem, hogy ritka könnyű, fantasztikus ízű, ám mégsem tömény és émelyítő volt. Talán ezért is állt folyamatosan a sor a két hölgy pultja előtt, akik e csoda mellett csokiba forgatható marcipángolyót – Kojak nyalóka extra-extra – épp úgy kínáltak, mint saját készítésű bonbonokat és táblás csokoládékat. És ezzel nem voltak sem egyedül, sem kevesen az Aba-Novákban és az Agórában, ahol pár év alatt hihetetlenül kinőtte magát a csokoládéfesztivál.

Azt tudták, hogy Pesten szerveznek olyan négy és fél órás vezetett, „városnéző” túrát, ami a főváros csoki manufaktúráit és gyártó helyeit járja körbe? Szerintem nem csak én hoztam a szórólapjukból, amit ugyancsak be lehetett szerezni a szolnoki fesztiválon. Persze csak azt követően, ha a túrát vezető hölgy saját készítésű, fűszeres étcsokiját is megkóstolta az ember. Amivel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy Gombóc Artúrral ellentétben, ezt a fajta csokit pont nem szeretem, de el kell ismernem, lehetnek érdekes kreációk.

El kell ismerni, hogy fantasztikusan érzett rá pár éve a szolnoki ANKK a csokoládéfesztiválozás ízére és lényegére. Nagyjából pont akkor, amikor az egész országban kezdtek felfutni a csoki manufaktúrák, amikor kiégett értelmiségiek és útjukat kereső mesterszakácsok kezdtek a tenyérnyi álmok készítésével foglalkozni. Már pedig minden magára valamit adó városban van legalább egy helyi csoki gyáros, akiknek a fantáziája végtelen, és olyan különlegességeket készítenek, amilyenekről a Boci csokis nyolcvanas években álmodni se mertünk. Márpedig, aki édességet készít, az pont annyira nem lehet rossz ember, mint aki a virágokkal matat.

Őszintén megmondom, hogy két év kihagyás után tudtam újra elmenni a szolnoki csokoládéfesztiválra, és pozitívan csalódtam. Mert az szinte már alap, hogy ha az Aba-Novákosok csinálnak egy családi, hosszú hétvégés rendezvényt, akkor ott a fő tematikán kívül tényleg minden van, ami 0-99 éves koráig mindenkit leköt. Idén is volt játszóház, kézműves vásár, LEGO, távirányítós autó, de még a híres Bélaműhely újrahasznosított szemétből épített hangszereit is meg lehetett szólaltatni. Sőt Veszprémből érkezett egy olyan kézműves, aki parádés dolgokat készít régi farmerekből.

És persze csokis-édességes kiállítóból se volt hiány. A legnagyobbak – Szerencsi, Stühmer – mellet volt olyan kis műhely, amely Mosonmagyaróvár mellől érkezett Szolnokra kiállítani, meg olyan is, aki nem elsősorban a szájba vehető termékével, hanem az újragondolt csomagolásával dobott nagyot. Nem vagyok szakember, csak fogyasztó, de nekem úgy tűnt, ezen a hétvégén minden olyan csokis Szolnokon volt, aki ad magára.