Ez a háromképes mozaikképeslap egészen biztos, hogy 1970-ben látott napvilágot, ugyanakkor a felhasznált fotók 1963 és 1970 között szinte bármikor készülhettek Szolnokon. Ráadásul e soha fel nem adott képeslapra egy olyan 60 filléres bélyeg került, ami szintén 1963 óta volt forgalomban.

Bár ezt a képeslapot soha sem adták postára, a kézírás nélküli hátulja is nagyon sok mindenről mesél. Mai szemmel nézve a legszembetűnőbb, hogy a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata ezt az anzikszot még az irányítószámok magyarországi bevezetése, tehát 1973 előtt dobta piacra, hiszen azt követően a lapok hátulján, a jobb alsó sarokban már mindig ott szerepelt a négy kis négyzet a települési kódok számára. Persze erről a lapról, a bal alsó sarkában lévő felirat – „100 éves a képes levelezőlap”- miatt pontosan tudjuk, hogy 1973. január elseje előtt melyik évben láthatott napvilágot. A magyar képes levelezőlap születési évének ugyanis azt az esztendőt tekintjük, amikor August Schwarz oldenburgi kereskedő – még a Monarchiában járunk – levelezőlapján elhelyezett egy ágyú mögött álló tüzért ábrázoló fotót. Lévén 1870-et írtuk, a porosz-osztrák háború évét, amiben nem mellesleg Szolnok háziezrede, a 68-as gyalogezred is harcolt. Szóval ezt a lapot száz évvel később, 1970-ben adták ki.

Maga a lap egy forint húsz fillérbe került, kétszer annyiba, mint a ráragasztott bélyeg, ami meg a Magyar Posta 1963-ban kibocsájtott Közlekedés című, tizennégy különböző értékű sorozatának egy darabja. Rajta egy Ikarusz 630-assal, amiből a hatvanas és hetvenes években legalább harminc darab közlekedett Szolnokon, a helyi vonalakon.

Érdekes, hogy erre az 1970-ben kiadott, háromképes mozaiklapra olyan fotók kerültek, amelyeket nehéz pontosan datálni, hiszen 1963 és 1970 között bármikor dolgozhattak a fotósok (vagy fotós). A bal oldali fotó például azért csak 1963 után készülhetett, mert már az új, kecses ívű belvárosi Tisza-hidat mutatja, amit ugye annak az évnek az elején avatott fel Czinege Lajos honvédelmi miniszter. A kép a torkolat közeléből, a Zagyva vár felőli oldalától készült, a Tisza-hídon túl a Tiszaliget védőgátja látható. Ha a felvétel a hídavatás évében készült, akkor persze még nem a Tiszaliget van a híd lábán túl, hiszen ez az elnevezés akkor még nem volt hivatalos, majd csak pár évvel később, a liget „benépesülése” után vert gyökeret.

A jobb felső sarokba helyezett – önálló képeslapként is megjelent – fotó sem születhetett 1963 előtt, hiszen a jobb szélén már ott áll Kovács Ferenc Munkásmozgalmi emlékműve. Érdekes, hogy ezt is Czinege Lajos honvédelmi miniszter, a soha el nem készült szolnoki Sztálin-szobor szellemi atyja, a Kádár-korban a megye országgyűlési képviselője avatta fel 1963. április 30-án. Ugyanakkor indult el a felvétel előterében lévő szökőkút is – a párja nem látszik a képen -, ami itt még biztos, hogy csapvizet lövell a magasba, amit majd csak a hetvenes évek elején zártak el. De látható már a képen a Magyar utcát lezáró társasház is, amit ugyancsak 1963-ban adtak át a Szolnok Megyei Tanács Tervezővállalata kollektívájának elképzelései szerint.

Számomra ennél érdekesebb a jobb alsó kép, amit jobban meg kell nézni ahhoz, hogy a helyszínét azonosítani tudjuk. Ez a mai Szigligeti utca, ami a fotózás pillanatában akár még Jacquos Duclos nevét is viselhette, hiszen a francia kommunista nevét tartalmazó utcatáblákat csak 1963-ban szerelték le. A felvétel előterében az az irodaház látható, ami a nyolcvanas évek közepétől a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ központjaként funkcionált, majd a kétezres évek elejétől, a homlokzatának átfazonírozása után sokáig az áramszolgáltató használta. A kép készítésekor viszont még eredeti funkcióját tölthette be, az Állami Gazdaságok Központja volt, és szintén nem sokkal a fotózás előtt adták át. Miként a mellette lévő társasházat, ami a Kossuth tér 10. szám alatti „lordok háza”. A távolban pedig az 1-es számú irodaház látható, ami a fotózáskor már legalább tíz éves lehetett.

És ne hagyjuk figyelmen kívül a felvétel előterében álló Opel Olympiát sem, ami 1963 és 1970 között bármikor ritkaságnak számított a magyar utakon. Hogy a megörökített kétajtós alapkivitel az irodaházhoz, netán a fotóshoz, esetleg valamelyik közeli lakáshoz vagy a színház valamelyik művészéhez volt-e köthető, talán már soha se tudjuk meg. Mindenesetre jól mutatott a tulajdonképpen csak a szocializmus éveiben készült házakat felvonultató háromképes mozaikon.