Ha lenne okunk az ünneplésre, akkor a napokban meggyújthattuk volna a gyertyát Szolnok jelenlegi képviselőtestületének első születésnapi tortáján. De szerintem mostanában sokkal többen húzzák a strigulát, hogy akkor az ötödén már túl vagyunk, már „csak” négy ilyen évet kell kibírnunk. Az persze továbbra is kérdés, hogy a negyven évvel ezelőtt még bő nyolcvanezeres, akkoriban az ezredfordulóra 120 ezresre prognosztizált, jelenleg legfeljebb 55 ezer lakosú, elöregedő és elszegényedő Szolnok kibír-e még egy vagy további négy ilyen évet. Amire tényleg azt mondhatjuk, hogy nem történt semmi sem.

Nem akarom senkire se ráerőltetni a saját „vágyaimat” meg bő egy évvel ezelőtti – ma már tudom – hiú „álmaimat”, de csak ezeket tudom számon kérni.

Nem lett semmi a város előző 20 évének átvilágításából, így nem lett semminek következménye. Így az egyszerű szolnokinak nem marad más lehetősége, mint konstatálja, hogy a város közvilágítása továbbra is csapnivaló és életveszélyes, a víz- és csatornahálózat elavult és időzített bombaként ketyeg alattunk, nem tudhatjuk, mennyiből nyílt meg, és már szó sincs a Tiszaligeti Strandfürdő átadásáról, de ide sorolhatnám a lassan rohadó Tisza szállót is. Értem én, hogy többségben vannak azok, akiknek jelenleg pártfeladatuk a korábbi szennyes takargatása, de a tények nélkülük is feltárhatók és elmondhatók lettek volna. Már csak azért is, mert minden egyes nappal, amikor nem derül ki semmi a korábbi zavaros ügyekről – meg a többiről, amiket lehetne hosszan sorolni –, szép lassan, de biztosan mind ráég a mostani testület valamennyi tagjára. Pártállástól függetlenül. És kívülről egyre inkább az látszik, hogy „egy kutya ez mind”, a húsos fazék körül már egyformán muzsikálnak.

Megtehetik. Egy év alatt semmi sem változott a városháza kommunikációjában sem. Tényleg a 21. század paródiája Szolnok város honlapja, amiről csak az nem derül ki, hogy mi történik a városban, miért lenne érdemes ide jönni, itt befektetni, és persze a képviselőinkről se tudhatunk meg szinte semmit. A nyár óta hirtelen szerveződő, a két oldal által párhuzamos valóságként épített lakossági fórumok is csak egy-egy ügyben próbálnak tüzet oltani és politikai tőkét kovácsolni, miközben nincs egyetlen olyan fórum sem, ahol a város ügyeiről objektíven lehetne tájékozódni. A helyi TV-t egyoldalú csimbum cirkusszá züllesztették, miközben a sok őszülő halántékú boomer beleragadt a Facebook kocsma látogatásába. Pedig csak fel kellett volna hívni Pikó Andrást vagy Baranyi Krisztinát, és megkérdezni, egy nem támogató testület mellett hogyan kell és lehet a város lakóival érdemben és hasznosan kommunikálni. Szó se róla, választottjaink enélkül is felvehetik az ország egyik legjobb képviselői fizetését. Hát akkor meg minek törnék magukat?

Több mint fél évtizede szajkózok olyan egyszerű álmokat, amik nem politikaioldal függők, csak a szolnokiak közérzetén változtatnának, de gondolom, azért nem csinálják meg, mert nem az ő ötletük. Ami jobb válasz a halogatásra, mint ha lustaságból vagy éppen kevesek érdekeinek a védelmében nem csinálnak semmit. Mert miért olyan bonyolult a beruházásokat információstábla kihelyezésére kötelezni? Mi az akadálya a bringások által kétirányban használt egyirányú utcák igényekhez igazításának? Kinek a zsebe fájna a rolleresek megrendszabályozása miatt? Mikor fogja fel valaki, hogy a város rendje ott kezdődik, hogy a minimális közlekedési – parkolási – szabályokat betartjuk és betartatjuk?

Alább adtam?

Vagy csak belefásultam. Mert a jelenleg nyilvánosan egymás szapulásával, háttérben kiegyezgető testülettel és városvezetéssel – mai napig nem világos a Lits-ügy – nincs értelme nagyobb ívű dolgokról beszélni. Például a város parkolási rendjéről és rendszeréről, a vasútállomás állapotáról, a Kertvárosba csúszó 442-es jövőjéről, a sorra bezáró helyi vendéglátóhelyekről, a szórakozóhelyek nélkül maradt és érettségi után a várost elhagyó fiatalokról, Szolnok jövőjének kitalálásáról. Az elmúlt egy év azt bizonyítja, hogy a havi zsíros apanázson kívül más motiváció nincs a Kossuth tér 9. szám Hubay-termében.

Lehet dúdolni, hogy „felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem”, csak éppen fel kellene fogni, hogy a jövőnk a tét. Ha nem sikerül változtatni, akkor egy olyan elöregedő városban fogunk élni, ahol az alapvető szociális és egészségügyi ellátások sem működnek, mert nem lesz egy fiatal orvos vagy ápoló. Ahol mindenki ingatlanja egyre kevesebbet fog érni vacak utak és közművek mellett. Ahol nem lesz egy vállalható választékú üzlet, étterem, szórakozóhely, ahová még érdemes betérni, ezért még jobban bezárkózunk és elidegenedünk. Ahol már nem is lesz szükség beruházásokra és munkahelyekre, hiszen az utolsó dolgozni akaró ember is eltűnik. Az elmúlt egy évért lehet másokat hibáztatni, lyukas magyarázatokat előadni, de Szolnok jövőjén az ilyesmi már nem segít. Tudom, nehéz meg sokaknak kellemetlen, de el kellene kezdeni gondolkodni, összefogni, dolgozni, az aprómunkát elvégezni, a választókat a szavazófülkén kívül is polgártársnak tekinteni. Mert lemaradunk, fogy az időnk. Éppen egy évvel van kevesebb, mint tavaly ilyenkor.

Csak ez az egy év már sokszorosan hiányzik.