A legutóbbi, kissé botrányosra sikeredett vármegyei közgyűlésen számolt be eddigi miniszteri biztosi ténykedéséről Szolnok bukott polgármestere. Az egyik ellenzéki képviselőtől „tolvajkulcsot” kapó politikus többek között arról is beszélt, hogy a budapesti Liszt Ferenc Repülőtér áruszállító kapacitásának szűkössége miatt keresik egy új cargo-terminál helyét, és a lehetőségek között Szolnok is szerepel. Mindez számomra csak megerősíti azt a már nyáron hallott információt, miszerint a rendezőpályaudvaron túl, az M4-es közelében képzelik el Szolnok harmadik repülőterét, ami így a vasúthoz és a gyorsforgalmi úthoz is közel lehet. És mivel a ferihegyi repülőteret tavaly az állam visszavásárolta, az Európai Unióba pedig kapukat, termékeinek utakat kereső Kína bármit hajlandó drága hitelekkel megfinanszírozni, ne legyen kétségünk afelől, hogy az új terminál építése jövőre elindulhat.

Arról sajnos nem sok nyilvános információ van, hogy a „Szolnok, mint lehetséges helyszín” csak a pótcselekvő politikus újabb nagyotmondása – lásd még Csáklya utcai híd, másfél évtizede épülő citromsavgyár, évek óta átadott Tiszaligeti strandfürdő –, avagy ennél már sokkal többről van szó. A kecskeméti, szegedi és debreceni kínai és német óriásberuházások kapcsán teljesen logikusnak tűnne a repülőtér Szolnokra telepítése. Miként az is, hogy hasonlóan az elektrolit gyárhoz, ezt is a helyi önkormányzat kihagyásával, a lakosság minél későbbi tájékoztatásával, erőből próbálják majd megoldani. A kommunikáció legfeljebb annyi lesz, hogy aki kérdez, az „uszít”, aki gondolkodik, az „nem akarja Szolnok fejlődését”, és mindezek Soros vagy Brüsszel által finanszírozott „haza ellenségek”, amiről majd primitív dolgozat is születik, amit a propagandagépezet kontrollálatlanul terjeszt.

Ám ma még mindez nem akadályozhatja meg a szolnokiakat és a környéken élőket – egy ilyen beruházás hatásai ugyanis messze túlnyúlnak a város és a megye határain –, hogy kicsit elgondolkodjanak azon, mivel is járna egy ilyen repülőtér megnyitása a város közelében. Aki repült már Ferihegyről, az tapasztalhatta, hogy a gépek nem mindig ugyanabból az irányból érkeznek, és ugyanarra indulnak, azaz nincs olyan megoldás, hogy Szolnok lakott részei fölött nem legyen le- és felszálló légiforgalom. A Szolnokon élőknek és figyelőknek minden bizonnyal az is feltűnt már, hogy a jelenleg Ferihegyre érkező repülők sokszor húznak el a város felett, ugyan még viszonylag magasan, de már elég zajosan. És talán arra sem kell senkinek a figyelmét felhívni, hogy az európai légtér zsúfoltsága miatt a teherszállító-repülők elsősorban az éjszaka mozognak. Magyarul: a szolnoki cargo-repülőtér megnyitása után, elsősorban az éjszakai órákban, a város és környéke fölött szinte bármelyik irányban, nagyon alacsonyan, a fel- és leszállás miatt a legzajosabb és legszennyezőbb pillanataikban, nem tíz, de akár 4-5 percenként fognak teherszállítógépek elhúzni.

Érdemes tanulmányozni a Ferihegy környékén élők tapasztalatait. A repülőtér sok esetben nem tartja be a repülőgépszám-limitet, sok választása nincs a repülési folyosók esetében sem, hiszen az főleg időjárás függő, így a működtetők legfeljebb széttárják a karjukat, hogy „tessenek máshol lakni”. A legtöbb, amit tenni tudtak, hogy finanszírozták a hangszigetelő ablakok beépítését, magyarul fizettek azért, hogy a környéken élőknek eszébe ne jusson nyitott ablaknál aludni. És ugye az is nyilvánvaló, hogy Magyarországon milyen szinten áll ki a polgárai érdekei mellett az állam. Nemzetgazdasági érdek, stratégiai beruházás, az ország fejlődése – lehet választani! Azaz az első kapavágás után a Szolnokon és környéken élők már nem sok mindent tehetnek.

Ja, de! Megpróbálhatják minél gyorsabban, nyomott áron eladni az ingatlanjaikat, avagy felkészülnek az alvási problémákra, a pihenéshez való jog elvesztésére. Ez utóbbi nem lesz nehéz, hiszen kevés olyan város van Magyarországon, amelyik egy katonai és egy sportreptér, továbbá a közeli kecskeméti katonai és a ferihegyi repülőtér „hangjait” már most is nagy dózisban élvezheti, akár hétvégén és éjszaka is. Minden csak megszokás kérdése. De azért az legyen világos, hogy az idén nagy felzúdulást kiváltott, az Abony felé vezető út mellé tervezett elektrolitgyár, ha nem történik ott valami baleset, sokak számára észrevehetetlen lesz, miközben a cargo-terminál mindenkit, minden nap és éjszaka érinteni fog, hatásai pedig akár egészségre és zsebre is mehetnek.

Lehet, hogy nem „tolvajkulcsot” kellene a szolnokiak nyugalmát és jövőjét éppen kiárusítani készülő bukott polgármester kezébe nyomni?