2025.08.27. (szerda)

Élt 93 évet?

Élt 93 évet?

Dátum:

A Szolnoki Cukorgyár 1914-ben kezdte és 2007-ben fejezte be a termelést. A gyárkéményt 2009-ben robbantották fel, a munkásoknak épült kolónia azonban még áll.

A Szolnoki Cukorgyár 1914-ben kezdte és 2007-ben fejezte be a termelést. A gyárkéményt 2009-ben robbantották fel, a munkásoknak épült kolónia azonban még áll.

Abban az időben, amikor gyárakat építettek, még az is fontos volt, hogy a gyárak dolgozói hol laknak. Legalábbis erősen erre utal, hogy a ma már nem működő Szolnoki Papírgyár, és a csak nyomaiban létező Szolnoki Cukorgyár közvetlen közelében is áll egy-egy – lassan száz éves – munkásnegyed.

Nem ismerem az itteni tulajdonviszonyokat, tehát nem tudom, hogy a házak ma már a lakók, a város vagy a gyárak jogutódjainak birtokában vannak-e. Abban azonban biztos vagyok, amíg léteznek ezek a telepek, addig kellene megmenteni őket.

Tudom, hogy ma már ezer hibájuk van ezeknek a házaknak, nem korszerűek, esetleg egyesek szemében nem szépek. Azonban egy kor lenyomatai. És ezer példa van a világban arra, hogy ezeket a százéves házakat igenis lehet modernizálni, és megőrizni. A cukorgyár már nem fog újra felépülni – a papírgyár talán még beindulhat – azonban ezek a telepek megőrizhetik az emléküket.

Az első világháború idején kiadott színes képeslap büszkeségről árulkodik. Nem véletlen, hogy miközben a lapok többsége ekkoriban még fekete-fehér volt, ez egy drágább technikával készült. És ugyan mi másra utalhat az, hogy egy új beruházást ilyen formán örökítsenek meg.

A képen látható házak többsége a Tószegi úton, a kórház után még ma is áll. Az egykori kapu már nincs meg, azonban egy később készült felirat még ma is hirdeti az egykori Szolnoki Cukorgyár emlékét. Legalább azt mentsük meg, mielőtt valakinek eszébe jut, hogy akadályozza a forgalmat, vagy jó pénzt adnának érte valamelyik színesfém-felvásárlónál!

Vajon ki lehetett az a két ember, aki a gyártelep kitárt kapujában áll? Vajon eszükbe jutott-e anno, hogy miközben a város jelentős részén még földutakon jártak, nem volt közvilágítás, a Szolnoki Cukorgyár telepén már mindkettő megtalálható volt. És gondoltak-e arra, hogy amit ott megteremtettek pár év alatt, azt nem a két világégés, a forradalmak teszik majd semmivé? Aligha?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az ügynök fotója

Ennél szebb, kifejezőbb és nagyobb reklámértékű fotó nem hiszem, hogy készült Szolnokról a két világháború között. Ami nem véletlen, hiszen a korabeli képeslapfotózás és gyártás legnagyobbjának a munkájáról van szó. Ifjabb Weinstock Ernő 1928-ban járt Szolnokon.

Bányászzenekar és eltűnt házak

A Csillám Üveg-Porcelán bolt hetvenes évek eleji helyének meghatározása apropóján kaptam ezt a fotót egy blogSzolnok olvasótól. Nemcsak mára eltűnt házakat, de a Szolnoki Olajbányász Zenekar bő négy évtizeddel ezelőtti felállását is megörökíti a kép.

Nyakleves utalványozása

A református templom átadása után maximum tíz évvel készülhetett az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Nemcsak a kép, hanem az anziksz szövege is érdekes, hiszen írója egy gyöngéd nyakleves utalványozását kéri a címzettől.

A fákat már kivágták

Fiumében is megtudhatták 1911 tavaszán, hogy a szolnoki Fasor képeslapra kívánkozott fasorát nem sokkal korábban, az utca rendezése miatt kivágták. A mából nézve talán ennél érdekesebb az a nagyjából negyven ember - jórészt mezítlábas gyerek -, akiket az ismeretlen fotós megörökített.