NYÁRI ISMÉTLÉS – Ez az írás 2019. április 16-án jelent meg először.

A Naplóm rovat április 10-ei, Városban gondolkodni című írásában tettem szóvá, hogy a szolnoki állomás előtti, amúgy is szűkkapacitású parkolóba reklámkonténer kihelyezésére adott valaki engedélyt, ami tovább csökkenti az otthagyható autók számát. Felvetettem, hogy talán másként is lehetne gondolkodni a szolnoki parkolókról, mint csak aszfaltdarabok, amik után díj szedhető. Korábban azt gondoltam – és erről is írtam már -, hogy a szolnoki Vasútállomás előtti parkolási gondokat majd megoldja az idén 44 éves épület rekonstrukciója, amiről a „Eszement” sorozatomban már elmélkedtem is tavaly. Most azonban úgy látom, az állomás előtti parkolási problémák jóval súlyosabbak, mintsem ki lehessen várni az immár 7 éve húzódó rekonstrukció, még legalább évekig tartó befejezését. Újabb „eszement” ötletemben tehát felvázolnék egy lehetséges megoldást. Ami lehet, hogy álomszerű, nem megalapozott, de talán kiindulópontnak jó.

Induljunk ki abból, hogy a szolnoki Vasútállomás környékén lévő parkolókat három típus használja. Akik a környéken laknak, és tárolni szeretnék az autóikat. Akik nem Szolnokon dolgoznak, a vasutat napi ingázásra használják, tehát általában reggeltől estig parkolnak ott. Illetve az olyanok, akik csak valakit kivisznek az állomásra, vagy valakinek az érkezését várják, azaz viszonylag rövid időt akarnak a parkolóban tölteni. Ez utóbbi két kategóriába tartozók erős hasonlóságot mutatnak a repülőterekre autóval érkezőkkel. És ez inspirálja az „eszement” felvetésemet.

A Vasútállomás előtti „nagy parkoló”, ami a taxi drosztokra merőleges, nagyjából 35-38 autó befogadására alkalmas. Mivel ez van a legközelebb az épülethez meg az aluljáróhoz, nyilvánvaló, hogy mindenki itt akar állni. Azok is, akik munkanapokon már reggel hat-hét körül lerakják ott az autóikat, és sokszor 10-12 óra múlva viszik el. Amikor az itteni helyek elfogynak, megtelik a 2-es Posta előtti 20 hely, aztán a járdák melletti padkák. Akinek pedig nem jut, az oda áll, ahol még talál egy lyukat, sokszor a környéken lakók éjszakai parkolóhelyeire. Mindebből pedig az következik, hogy aki csak néhány percre érkezik autóval a vasúthoz, az normálisan nem tud megállni. Pláne, ha éppen iskolás csoport indul vagy érkezik, akár busszal, akár vonattal, mert a várakozó szülők is itt próbálják lerakni az autóikat.

Minderre mondhatjuk, hogy ez van, ez a normális, mit lehet csinálni. Mindenkinek jogában áll parkolni, a számára legjobb helyet elfoglalni, főleg, ha fizet is érte, mint esetünkben a bérletekkel egész napon át parkolók. És fokozhatjuk az „így van ez rendben” hangulatot azzal, hogy kis odafigyeléssel maguk az autósok oldhatnák meg a problémát. Meg nehogy már újabb parkolók kialakítására költsünk. Pláne ne a zöld területek rovására. Azaz: „nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább!”

Amivel nem értek egyet, sőt a magammal vitatkozva, minden felvetést cáfolok.

Egyrészt az autósok maguktól nem fogják megoldani a problémát. A normális parkolók kiépítése és üzemeltetése ugyanolyan szolgáltatás, mint a szennyvízcsatorna vagy a villanyvilágítás. Ha valaki mutat a Vasútállomás környékén egyetlen négyzetcenti zöldterületet, ami értéket képvisel, és jelenlegi formájában védendő, akkor annak gratulálok. Azaz szerintem a jelenlegi parkolási állapotok reformra szorulnak, még akkor is, ha ez pénzbe kerül, érdekeket sért, macerás az átalakítás, és néhány hónapig páran – vagy sokan – bosszankodni fognak.

Az állomás előtti „nagy parkolót” rövidtávú, maximum 30 perces várakozóhellyé alakítanám. A 2-es Posta előtti parkoló egy részében – vagy az állomás és posta közötti beugróban – csoportok kulturális indítására és fogadására alkalmas buszmegállót alakítanék ki. És igen, a Jubileum térről kitiltanám a hosszabban parkolókat.

Persze csak azt követően, hogy mondjuk a 2-es Posta után, a Liget út sínek felőli oldalán lévő zöld felületen hosszú távú, vasúti jeggyel – P+R elvek szerint – ingyen, vagy fillérekért használható parkolót alakítottak ki. Ahonnan természetesen nem kell a főbejáraton át megközelíteni a Vasútállomást, és úgy van lekövezve, hogy körömcipőben is használni lehessen, sőt, akár az első vágánytól fedett folyosó vezet oda. Ha ez nem elég, akkor bizony az állomás lekerített részét is erre használnám, egészen a sínekig parkolókat telepítenék. Szerintem 100-120 autónak lenne ott hely.

Amennyiben még ez sem elég – vagy hiszünk abban, hogy egyre többen fogják használni a jövőben vasutat -, akkor a kiállított 424-es mozdony mögötti hatalmas placcból is kulturált parkolót csinálnék. Most is az, csak éppen nem használhatja mindenki. Aki meg használhatja, az sárban, porban gázol az autójától a sínekig. Az a terület autóval akár a Jósika út felől is megközelíthető lenne, így a Jubileum tér forgalmát, terhelését is csökkenthetnék.

Képzeljék el, milyen lenne, ha oda bérlettel vagy anélkül is be lehetne állni! És, ha egy óránál tovább parkol valaki, akkor egy aznapra érvényes használt vonatjeggyel vagy akár buszjeggyel is kiválthatná az autóját. És mondjuk, a behajtás és a kihajtás nem ugyanazon a ponton történne, hogy a reggel késésben lévők minél előbb le tudják rakni az autójukat, hogy aztán a 424-es mellett elsétálva az állomáson legyenek. Tudom, hogy sok az álom, de még egy dologgal fokoznám. Az milyen szuper lenne, ha legtöbb autóból kiszálló utast szállító vonatok nem a 7. és 16. vágányról indulnának, hanem az elsőről, a parkoló mellől.

Eszement ötletek ezek? Sok szereplő közös akarata kellene a megvalósításokhoz. Azt nem állítottam, hogy a megoldás egyszerű. De az összefogás, a közös gondolkodás, a szolnokiakért tenni akarás eszméletlen csodákra lehetne képes.