Az elmúlt években többször elhatároztam, hogy átkerékpározok Tószegre. Sőt, nem egyszer neki is vágtam, aztán a gáton zötykölődve, meg a szűk és forgalmas főutat látva, mindig szomorúan adtam fel a tervemet. Most már nem lehet kifogásom. Bringaúton is összeér a két település.
Három évtizeddel ezelőtt ilyenkor már világos volt, hogy két MDF-es képviselője lesz Szolnoknak az új parlamentben. Emellett kevesebb szó esett Marosvásárhely fekete márciusának következményeiről, a Szovjetunióból kiválni próbáló balti államokról és a megyei napilap privatizációjáról.
Szolnok négy mini lakótelepéről lesz szó. A Nagyvárosnak nevezett városrészünkben a Bányai Kornél, a Balog Ádám, a Mindszenty József - korábban Kulich Gyula - és a Tanács utcákban található összesen 17 tömbről. Bő fél évszázada születtek, amikor egy régi életmód is eltűnőben volt.
Harminc évvel ezelőtt, március 25-én elég nagy volt a mozgás nemcsak Szolnok, de az egész országban, holott vasárnap volt. Mivel azonban az első, szabad választás első fordulóját rendezték aznap, közel 5 millió magyar indult szavazni. Idézzük fel, Szolnokon kikre voksolhattunk!
Böngészve a blogSzolnok tízéves fotóarchívumát, megdöbbentő, mi minden tűnt el egy évtized alatt a városból. Szobrok, épületek, helyek, események kerültek múlt időbe. Azok fájnak, amelyek menthetőek lettek volna, vagy valami jobb kerülhetett volna a helyükre. Újabb szubjektív lista.
