Bár nem szokás Szolnokon az első világháború befejezésére emlékezni, november 11-én mégis több helyen tiszteleghetünk a száz évvel ezelőtt véget ért világégésre és áldozataira. Miközben akár az egy évszázad alatt eltűnt, szolnoki emlékhelyeket is felidézhetjük.
Valamikor a hatvanas évek elején készült egy légifelvétel - talán sorozat - Szolnokról. Már nem tudom, hozzám hogyan került, és sajnos azt sem, ki a tulajdonosa. Mindenesetre van annyira érdekes a felvétel, hogy egy mini sorozatban észrevételekkel, látnivalókkal egészítsem ki.
Talán a mai szolnoki gyárak és nagy munkáltatók is egyszer olyan legendái lesznek a város történetének, mint amilyenekké sok évtizeddel ezelőtt a Vegyi, a Cukorgyár, az ÁÉV, a Mezőgép vagy éppen a környék téeszei lettek. Igaz, többségük jóval több volt, mint szimpla munkahely.
Sorra újulnak meg Szolnok iskolái, ami elvitathatatlanul fontos. Ugyanakkor minden felújítás egyben elszalasztott alkalom is, hogy az intézmények környékének közlekedését átgondoljuk, rendezzük. Még akkor is, ha a problémák csak reggel és délután, a szülő taxik mozgásakor jelentkeznek.
Amióta a kerékpárosok a forgalommal szemben is hajthatnak az egyirányú utcákban, az ilyen helyeken is óvatosan lépek le a járdáról. És mindig meglep, ha autó jön a nem várt irányból. Mint például az Aradi vagy a Károly Róbert utcák elején. Aztán egy perc bosszankodás után megértő vagyok.
