Szívesen kihívnám egy szellemi vetélkedőre azokat, akik úgy gondolták, a vasútállomás előtti téren szükség van körülbelül huszonöt darab, új padra. Azon a téren, amelynek egyik oldala buszvégállomás, tehát maximum az ül le, aki a buszozás után pihenni akar. Azon a téren, amelynek a másik oldala autóparkoló, tehát legfeljebb az használja a padokat, aki megunta az autója kényelmét. Azon a téren, amelynek harmadik oldala taxiállomás, ahol mindig elég fuvarozó áll bent, nem nagyon kell padon ülve várakozni.
Hogy a vasútállomás miatt kellett, mert gyakran késnek a vonatok? Valóban kulturáltabb kint, mint a Dagesztán-alsóra hajazó épületben, csak éppen itt ücsörögve nem tudjuk, mikor érkezik a megkésett szerelvény. Meg mi van, ha esik?
Szolnok egységnyi területére eső legtöbb paddal büszkélkedő tere jött létre. Feleslegesen. Ezeken a padokon ugyanis soha nem fognak ücsörögni az emberek. Legfeljebb egyen vagy kettőn. De akkor is elég lett volna a ma ott állók negyede. És milyen jó helyen lennének ezek a szép padok mondjuk a Tisza-parti sétányon, vagy a Zagyva-parton, ott, ahol tényleg szívesen ücsörögne az ember.
Persze, pályázati pénzből vannak, a pályázatíró meg ezt követelte. Egyenesen Brüsszelből üzenték, hogy a Jubileum téren állítsuk fel a padsűrűségi világrekordot. Ne kenjük már másra a saját hülyeségünket! És, amíg még használhatók azok a szép padok, valaki titokban szereltesse máshova őket. Azt se bánom, ha újra felavatja.