Néhány hozzászólás
H. Géza: Igen, ez volt a legdrasztikusabb, mert hát egy aluljáró legalább nem látszik, de azért is meg kellene kapni valakinek a citrom-díjat!
K. Károly Imre: Szolnokra toronyházat építeni, több mint bűn. Hiba.
Mézga V.: És gond is! Sok panel kezd elöregedni és ezzel együtt halmozódnak a hibák. Erre előbb-utóbb gondolni, tervezni és költeni kell.
Juli F.: Sokszor felmerültek bennem is ugyanazok a mondatok, gondolatok, amelyek a cikkben megfogalmazódtak. Teljesen egyetértek vele. És most mégis összeszorult a gyomrom, mert én már elég régen ebben a „felkiáltójelben” élek. ( Egyébként 63 lakás, és ha jól tudom, nem teljesen panel – ez nem biztos!)
Kálmán P.: Én nem mondanám, hogy „épített bűnök” a sokemeletes panelházak. Inkább arra gondolnék, hogy abban az időben ez egy – több okból is – elfogadott technológia volt. Mód, amely alkalmazásával több tízezer ember jutott olyan összkomfortos lakáshoz, amilyet korábban csak álmodni – vagy még azt sem – mertek. Azok véleményét kellene ez ügyben megkérdezni, akik… na, nem akarom ragozni. Bár az utóbbi 20 évben épült volna annyi lakás, mint amennyi a ’70-es évek közepén, és csak Szolnokról beszélek. Minden politikai felhang nélkül jegyzem meg: ha – az „akkor” kedvezőnek tűnő – változást követő években az ország jó irányt vesz, akkor ezeket a „bűnöket” talán le lehetett volna bontani és helyettük a mai, korszerű technológiát felhasználva, élhetőbb lakóházakat építeni. Úgy, ahogy azt pl. a németek tették.
K. Károly Imre: Kálmán! A lakásgondok megoldására valóban jó volt a panel. Szolnok környékén nincs olyan talaj, hogy toronyházakat lehessen építeni. A vasútállomás melletti toronyház is megrogyott az építkezés alatt. A hibát alábetonozással megoldották. Ezért is tájidegen az Alföldön a toronyház. Szolnok nem Manhattan. Az persze igaz, hogy lakni kell valahol.
Ernő S.: Na, visszavonom minden korábbi like-omat. Ez tényleg szubjektívre sikerült. Indokolatlan, ízetlen, udvariatlan és közönségesek a megjegyzéseid, kirohanásaid. Nettó vagdalkozás. Őszinte sajnálatomra nekem nincs ekkora intellektuális kapacitásom, hogy ilyen bátran kinyilatkozzam bármely dolog múltjáról, értékéről, mennyire hibás vagy téves. Talán jobb lett volna, ha Te sem teszed? Szóval: Dislike.
Kálmán P.: Azt hiszem nincs nagy nézetbeli különbség köztünk. Ezt remélem is, hiszen semmi rosszindulat nincs a véleményem mögött. Ernő S-t nem igazán értem.
Ernő S.: Ehhez nem fűznék kommentárt, egy helyen ezt olvastam: „Ki lehetett az a csökött agyú vadbarom – elnézést a felindultságért -, aki a hatvanas évek elején kitalálta, hogy ez a ház éppen ide kerüljön? Kik lehettek azok az elvakult talpnyalók, akik között egy sem akadt, aki felkiáltott volna, hogy ne tegyük már tönkre a városképet?” Na, itt ment el a kedvem az egésztől.
Én ezt a cikkből idéztem és a stílust rosszallottam. Ami pedig az épület kritikáját illeti, elgondolkodtatott, mi mindent illethetnénk szitkozódva a múltbéli dolgok közül – utólag – ilyen vehemenciával. Például a régi Pannónia motort, egy régi szódás szifont, bármit, ami eszünkbe jut.
Nem akarok populista lenni, de sokan egy ilyen „baromi randa házban” ismerték meg a fürdőszoba fogalmát. Ja. Most 2012-ben egy új nemzedék kemény, kritikus és magabiztos.
K. Károly Imre: Most újraolvasva, tényleg kemény a hangnem. Mit lehet erre írni? A mai építészek,várostervezők,és egyéb szakmabéliek is követnek el otromba hibákat. Őket majd a jövő nemzedéke minősíti. Habár, nekem már most is van véleményem, pedig nem vagyok szakmabeli. Mi még örülhetünk, hogy nem a Kossuth téren „rohangál” a Rogán-féle rikkancs, kezében a Blikkel.
H. Géza: Természetesen nem kell mindenben egyet érteni, most mégis valami ilyesmi alakul, ez jó. Talán néha elfeledkezünk az időtényezőről: vannak dolgok, amelyek a maguk idejében szépek, modernek voltak, mára viszont mások a szempontok. Valóban nem szép a „felkiáltójel”, de akkor, amikor épült, ez nem volt szempont. A Ságvári körút ötvenes években épült házai nekem egyenesen gyönyörűek voltak, igaz, akkor még csak ovis voltam. Igaza van F. Julinak, a mi kis rissz-rossz földszintes házunkat anno megrepedt falai miatt lebontották, nekem is volt egy gyomor-összeszorulásom, pedig az a ház távol állt még a panelkényelemtől is. Gondolom, a Blogszolnok újságírója sem bánja, ha jó érvekkel ez a kis közösség néha őt is kicsit megfeddi – itt valóban túl szenvedélyes volt. Annál is inkább, mert még néha szenvedélyes feltáró munkája nyomán is közelebb kerül hozzánk Szolnok múltja.
P. Ferenc: Újra olvasva a cikket és valamennyi (27) kommentet, a következő a véleményem: a cikk írója azt kifogásolja, hogy ez az ominózus épület a maga formájával nagyon nem illeszkedik a környezetbe. Ezáltal rontja a városképet. Ezzel én egyet tudok érteni. Az akkori városvezetés, a főépítész nem sokat törődhetett olyan piti dolgokkal, mint városkép. Szerintem a cikk írója ezt ostorozza, csak egy kicsit durva hangnemben! Kálmán szavait kölcsönvéve „én sem tartom etikusnak a visszafelé köpködés”. Talán közelebb visz bennünket a „miért ide” kérdés nyitjához a következő gondolatom. Abban a házban tudomásom szerint katonatisztek , rendőrtisztek és családjai kaptak lakást, mégpedig a parancsnoki állományból. Ami nem baj, hisz katonaváros volt Szolnok. Az akkori „tervgazdálkodás” jóvoltából tudták az építtetők, kiknek épül az a ház, és ha már nekik, hát legyen szép helyen, jó helyen, szép kilátással a Tiszára. Ennyi. Az, hogy ezzel mit rontanak a városképen? Kit érdekelt? Különben sem voltak szakemberek az igazi döntéshozók, egész biztos. E ház közvetlen szomszédságában működött hosszú évekig a megyei Hadkiegészítő Parancsnokság, és a Tisztiklub sem volt túl messze.
T. K.: Olvastam a cikket is, és amit itt írtatok azt is. 1978 óta lakom ebben a házban. Amikor ideköltöztünk éppen a parkolót építették. E körül a ház körül nőttem, nőttünk fel, tele élményekkel, amit maga a ház és környéke adott. Jobb állapotban van, mint bármelyik panel, ugyanis nem tiszta beton az egész, de ez részletkérdés. Amiért „tollat ragadtam”, az, ami a fentebb szólók is megemlítettek. Igenis szükség volt ezekre az épületekre, mert lakni kell, kellett és kelleni fog valahol. Az adott korra meg ez a stílus volt jellemző, azzal nem sokat lehet tenni, bár ha a kedves blog írója kifizeti mind a 63 lakás tulajdonosának a lakások értékét, hát legyen, bontsuk le, de akkor a jön, hogy a „Nőtlen” is milyen ronda, meg a Hemo is milyen szakadt stb. stb., stb.
Ernő S.: Ha a vélemények tartalmát és a megközelítés módját értelmezem, valóban elértünk egy klasszikus beszélgetős, hozzászóló eredményhez. Ez a jó része. A másik tanulság – szerintem – ha valaki bizonyos történelmi (ebben az esetben plusz politikai) előzmények nélkül ront a múltra. Ne feledjük, egy-egy generáció mindig az előző hátán lép tovább, tehát nem kihagyható az adott történelmi fejlődés folyamata – annak hibáival együtt. Mai szemmel nézve ugye milyen ó divatú és korszerűtlen volt a lyukszalag vagy a Hollerith kártya technológia 40 évvel ezelőtt? Esetleg 500 évvel ezelőtt a faeke? Ha hibát találtok benne fiatalok, akkor jobbítsatok rajta. Legyen inkább ez a küldetés – az elfogult vélemény helyett.
András F.: Ebben az államszocialista városépítésben legalább tetten érhető valami (sivár) koncepció. Az utóbbi 30 év városképi pusztulása viszont szerintem simán vetekszik a 60-as/70-es évekkel, ráadásul összhatásról nem is igen lehet beszélni, csak totális káoszról. Ha már városkép, akkor az utóbbi évtizedek bank és kereskedelmi épületei (Creditanstalt, Szolnok Pláza, buszpályaudvar) is megérnének egy misét.
