A régi képeslapokat nézegetve olykor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi nincs a fotón. A város büszkeségének számító főgimnáziumot ábrázoló képhez például hozzáképzelhetjük a korabeli, rendezetlen Tisza-partot.

Szigeti Henrik udvari fényképész felvétele egy szép nyári nap délutánján készült, szerintem valamikor az előző századforduló környékén. Az világos, hogy a mester nem fotózhatott 1888 előtt, hiszen a mai Verseghy Gimnázium – ezt a nevet egyébként csak 1922-ben vette fel – épülete csak ekkor készült el. Abban is biztosak lehetünk, hogy az 1890-es évek második felénél előbb sem örökíthette meg az épületet, hiszen a fotózás szemszögére gondolva egyértelműnek tűnik, a kép a református templom emeletéről készülhetett. Ha kicsit jobban szemügyre vesszük a fotót, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy inkább a századforduló közelében kell járnunk, hiszen a bal szélen mintha villanyoszlopok állnának, ami csak 1896 után volt látható a városban.

A gimnázium előtt ma már kövezett utca fut, azaz a képen látható parkot már senki se keresse. Régi képeslapokat és térképeket nézegetve azt gondolom, hogy az iskola előtt kialakított – egyébként tetszetős – park maximum három évtizedet élhetett meg, és a Tisza-part átalakításának eshetett áldozatul.

Szigeti Henrik felvételén jól látható, hogy az 1900-as évek elején a kocsiút ívesen kerülte el a gimnázium főbejáratát. Ami annak fényében teljesen indokolt, hogy a közeli baromfi- és a búzapiacra érkező vagy onnan hazatartó szekerek ne az osztálytermek ablakai alatt zörögjenek végig. Mindezek ellenére egy-egy piaci napon nem lehetett könnyű a főgimnáziumi tanároknak a környék zaját túlkiabálni, és a színes forgatag helyett magukra vonni a diákok figyelmét.

A gimnázium, a tőle jobbra álló református templom, illetve a később a túloldalára kerülő színház már az 1910-es évekre előrevetítette, hogy a környék rendezésre szorul. Nemcsak a közeli piacok miatt, hanem a partszakasz okán is. Vannak olyan képeslapok, amelyeken jól látható, hogy a Tisza, bizony a mai játszótér és park területét is elfoglalta olykor.

Ezen a nyári délutánon készült képen nem látjuk a rendezetlen partot, a part alatt horgonyzó hajókat, a ki-és berakodást végzők forgatagát, a széttaposott kocsiutat, az össze-vissza burjánzó növényzetet. De képzeletben fordítsuk jobbra Szigeti Henrik kameráját!

A Szolnoki Állami Főgimnázium épületében e kép készítésének évében érettségiző osztály a 30 éves érettségi találkozóján már biztos nem ismert rá a környékre. A harmincas évek elejére ugyanis elkészült a belvárost védő gát és rajta a sétány, illetve mindezek mögött az Erzsébet királyné park, ahová az akkor már Verseghy Ferencről elnevezett gimnázium főbejárata nyílt.