És épület. A Szapáry utcai Nemzeti Nagyszálló (Grand Hotel, ahogy a homlokzata őrzi), aminek a bejárati kapuja előtt lévő, sokat látott, kovácsoltvas tetőről írtam, és úgy tűnik, többeket megérintett.
Fontos tető
D. Zsuzsanna
A kedvenc épületem. Még a nagymamám is járt ide bálba. Mindenképp meg kell menteni. Igazi kincs.
K. Katalin
A hajdani szálloda. Szomorú, hogy ott tátong üres, lepusztult állapotban, holott lehetne belőle egy elegáns, patinás hely is. Mint ahogyan a volt Kádár cukrászdából is.
K. Anna
Ezek a város igazi kincsei, pótolhatatlanok. Fájó szívvel látom, mennyire elhanyagolt, gazdátlan. Ha annak idején nem esett volna áldozatul ez az utca a politikai csatározásoknak – ugye emlékszünk: „azért se ez lesz a sétáló utca!” -, akkor ez a kapu méltó ékköve lett volna az utcának. Így viszont csak a nemtörődömség ékes bizonyítéka.
S. Kathy
Nagyon szép. Lehetne, egy elegáns kávéház mondjuk, mivel a Tünde cukrászda nincs.
K. Gizella: Ez a volt a FÜSZÉRT. Régi kedves munkahelyem
D. József: 15 évig vigyáztam rá. Sokszor volt karbantartva, takarítva.
S. T. Mária: Gyönyörű a homlokzat, a lépcsőház is. Az egész épület megmentésre vár.
S. Diana: Az új kedvenc magyar szavam (többek között): „kikukucskálni”.
