Egy családos férfi bús panaszai, és ráébredése arra, hogy tulajdonképpen úgy a legjobb, ahogy van. Nagyjából így foglalható összes a Shrek negyedik, és remélhetőleg utolsó részének tartalma. Hogy közben lehet-e nevetni? Nem. De azért a mozi élménye miatt vigyék el rá a csemetéket!
Fussanak el véle
Szeretek a gyerekekkel moziba járni, és örülök, ha van mire. Ezért is vártam a Shrek negyedik részét. Egyrészt, mert a három előző epizód nagyon jó, egyenként és összességében is vállalható. Másrészt, mert az egyik legjobb nyári program a srácokkal közösen moziba menni. Szombat délután úgy tűnt, hogy sokan gondolkodtak hasonlóan Szolnokon, és többen is hajlandóak voltunk párezer forintot otthagyni a pénztárban és a kötelező büfében.
A gyerekeknek tetszett a Shrek negyedik része. Nekem kevésbé. A srácok találtak benne humoros jeleneteket, én úgy vettem észre, hogy a nézőtéren alig csattant fel a kacaj. A vélemények tehát családon belül is megoszlanak – ezért is imádok velük moziba járni -, de szerintem, ez a rész vacak.
Shrekből három ogrés családapa lett. Etet, büfiztet, pelenkázik, nincs egy perc nyugta, este bedől az ágyba, majd kezdődik minden elölről. Oda a régi élete, a fene se fél már tőle, turistalátványosságként mutogatják, ahelyett, hogy elmenekülnének. És itt jön a fordulat. Amikor már nagyon elege van a szürke családapai létből, hát alkut köt a gonosz varázslóval, és egyetlen napra visszakapja egykori önmagát. Se család, se rohanás, újra félelmetes és pancsolhat a mocsárban. De persze hamar rájön, a régi barátai, a párja és a gyerekek nélkül nem is olyan jó, és mindent megtesz, hogy újra élhesse azt a nagyon unt életét. Remek családi történet, nem? Apa ránk unt, kicsit lelépett, de visszavágyik. És vagy van visszaút vagy nincs.
Bármelyik amerikai másodosztályú nyári film történetre lehetne, és szerintem, volt is már néhány esetben. Pár jó színésszel, szép tájakkal, egy profi rendező forgatna is a sztoriból egy elviselhető egyestés mozit. Dehogy a Shrek is csak ennyit érjen! Hol vannak az animációs csodák, a mesevilág ezer bugyrából feltűnő szereplők, az áthallásos poénok, a pörgő történet? Sehol.
Shreknek itt a vége, fussunk el véle, és őrizzük meg emlékezetünkben a három előző részt. És, ha van egy kis szerencsénk, akkor az alkotók még akkor is magukba szállnak, a nagyon csilingelt a kassza, és keresnek valami új hőst és másik történetet. Mert ez ennyi volt.
