A szolnoki gimnázium épületéről fennállásának első 50 évében elég sok képeslappá lett fotó jelent meg. Ezek részben abban is segítenek, hogy az iskola előtti park ki- és átalakulását nyomon tudjuk követni. Feltételezem, ez a felvétel az első világháború utáni állapotot mutatja.
Az, hogy 1831-ben I. Ferenc császár engedélyezte egy nem nyilvános gimnázium megnyitását Szolnokon, azt is mutatja: a városban élők körében már felmerült az igény gyermekeik taníttatására. Az pedig, hogy ez az iskola bő évtizeddel később, 1844-ben úgynevezett nyilvános, nagygimnáziummá léphetett elő, Szolnok fejlődésének, polgárosodásának a bizonyítéka. Abban az időben, amikor a város még messze nem megyeszékhely, a vasút még el sem érhette, azaz egy „poros”, a nagy esőzések idején nehezen megközelíthető, jobbára még mezőgazdaságból élő alföldi település.
Képzeletben tegyünk egy sétát a mai Verseghy gimnázium és az előtte lévő park területén mondjuk, a kiegyezés környékén! Még állnak a sóházak, itt zörögnek keresztül a Tiszai átkelőhöz Tószeg irányából érkező szekerek. A hatalmas, üres területeken – egészen a hídig – mindenféle állatvásárokat tartanak, vagy éppen a Tiszán itt kikötő hajókat rakják ki meg be. Hiába van innen pár száz méterre a még földszintes régi városháza, néz ide a Ferencesek templomának a tornya, ez bizony mai szemmel külváros vagy városszéle. Kellett némi fantázia és előrelátás ahhoz, hogy valaki azt mondja, itt épüljön fel Szolnok első, állami gimnáziuma.
A szabadságharc idején visszafejlődő, majd a Back-korszakban tíz évre be is záró tanintézmény az 1860-as években nyitott ki újra, hogy aztán a kiegyezés után, Szolnokkal együtt fejlődjön. Aminek egyenes következménye volt 1887-ben az iskola államosítása, és ezzel együtt egy megfelelő – sőt, a mából nézve azt is mondhatjuk, jövőbelátó – épületének a felhúzása. Terveit ugyanaz a Benkó Károly készítette el, akinek a Megyeháza első traktusát is köszönhetjük. Lényegében csak kézi erővel 1888. szeptember 1-jére kész is lett az épület, amelyben ugyan csak fiúk tanulhattak, de mint intézmény, már érettségi megtartására is jogosult volt. És talán arról sem szabadna megfeledkezni, hogy két évvel később az iskola mögött felépült Szolnok első tornaterme.
Az iskola előtti terület – amit olykor már Gymnasium térnek is neveztek – pár évig alig változhatott. Ám azzal, hogy 1893-ben elkezdték építeni a református templomot, amit két évvel később, pünkösdkor hivatalosan is átadtak, a Tisza és a gimnázium közötti terület is fejlődésnek indult. Egy nagyjából az előző századforduló környékéről származó mási képeslap tanúsága szerint parkot alakítottak ki az iskola előtt, amit félkörívben kerül meg a kocsiút. Aminek a másik oldalán a Scheftsik család magas kerítéssel elválasztott telepe volt, akadályozva a városiakat a Tiszáról való vízvételben. A teljes mai park rendezésére már az első világháború előtt voltak tervek, ám az ismert okok miatt azok megvalósítására nem kerülhetett sor.
Az itt bemutatott képeslaphoz használt fotó egész biztosan az első világháború után készült. Erre a legjobb bizonyíték a gimnázium homlokzatán lévő felirat, amiben már ott szerepel Verseghy Ferenc neve. A környéken született jakobinus költő nevét 1922-ben vette fel az iskola, tehát ezt a felvételt csak ezután lőhette az ismeretlen fotós. Mivel elég jó minőségű felvételről és képeslapról van szó – amit a helybéli Faragó Sándor papírárudája adott ki -, azt feltételezem, hogy valamikor a húszas évek végéről vagy a harmincas évek elejéről származik a kép. Amikor a néhai főispánról, Horthy Istvánról elnevezett parkot, a „gáttal” és a sétánnyal együtt először rendbe rakták. És, amikor a keleti oldalán már a Tisza szálló is ott állt. Azaz nagyjából száz évvel a szolnoki gimnáziumi oktatás megkezdését követően, és körülbelül negyven évvel a megörökített iskolaépület átadása után.
