2025.08.27. (szerda)

Hagyomány született?

Hagyomány született?

Dátum:

Amennyiben valóban olyan lesz az új esztendő, ahogy kezdődik, akkor Szolnoknak a kultúra terén idén nem lesz oka a panaszra. Ha pedig valóban hagyományteremtő szándékkal jött létre a Magyar Tánckoncert, akkor bízhatunk abban, hogy ettől kezdve mindig jól indulhat az évünk.

Már szombaton hét órakor kellemesen csalódott voltam a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Kicsit kételkedtem ugyanis abban, hogy az új év első hétvégéjére – miközben az ünnepek miatt majdnem két hétre leállt az ország, meg egyébként is válság van – meg lehet tölteni a csarnokot a komolyzene és a néptánc, azaz a minőségi hazai kultúra iránt érdeklődőkkel. Ám egy gombostűt nem lehetett leejteni a Magyar Tánckoncert kezdete előtt, amikor pedig megjelentek a fellépő együttesek a színpadon, már zúgott a taps a sportcsarnokban.

És erre a megelőlegezett bizalomra minden fellépő rászolgált. Az alaposan kiegészített Bartók Béla Kamarakórus és a Budapesti Ifjúsági Kórus olyan gyönyörűen szólt, hogy libabőrös lettem. Amikor pedig a küzdőtéren fellépő néptáncosokat kísérte az a legalább száz torok, legszívesebben felugrottam volna, hogy ez az, így a legjobb.

A Szolnoki Szimfonikusokkal több okból is rettenetesen elfogult vagyok. Egyrészt, mert ismerősök játszanak benne, másrészt mindig csodálom, amikor az egy-egy tudás így összeadódik, harmadrészt meg egyszerűen azért, mert a magam részéről fantasztikusan jónak érzem, amit csinálnak. Liszt II. Magyar Rapszódiája gyönyörűen szólt, a Háryból való részlet meg azzal az örömmel töltött el, amire szerintem Kodály gondolhatott, amikor azt mondta: a zene mindenkié. Az pedig külön kuriózum volt, amikor a zenekar cimbalmosokkal egészült ki.

Pál István Szalonna és bandája nemcsak a néptáncosoknak, de a szimfonikusoknak is remek partnere volt. Öröm volt nézni, ahogy a két zenekar együtt játszott, vagy amikor Szalonnáék taktusait Maszahiro mester is életre keltette. Herczku Ágnes pedig úgy énekelt, mint aki nem is fellépésen, koncerten van, hanem visszarántva bennünket a múltba, éppen kilépett egy régi ház kapuján.

Nehéz eldönteni, hogy ez a koncert a zenéről vagy a táncról szólt inkább. Mivel egyre vizuálisabbak vagyunk, meg kell kockáztatnom, hogy az est csúcspontjai azok a pillanatok voltak, amikor a Magyar Állami Népi Együttes is közönség elé lépett. Ezek a táncosok nemcsak lelkesen és mosolyogva dolgozták végig a műsort, de valami olyan elképesztő pontossággal mozogtak egyszerre, mintha programozott robotok lettek volna. Amikor pedig az Ecseri lakodalmas végén a férfi táncosok egy pillanat alatt megfordulva, hátrálva kezdtek táncolni, nem akartam hinni a szememnek.

Nem volt ebben az estében semmi felesleges művészieskedés, olcsó máz, indokolatlan magyarkodás, csak és kizárólag első osztályú produktum. Amire láthatóan vevő a közönség. És mivel a műsorközlő az est elején arról beszélt, hogy a Magyar Tánckoncert hagyományteremtő szándékkal jött létre, csak kérdezni szeretném, hogy jövő januárra hol lehet jegyeket venni. Mert addig szeretném bebiztosítani magam, amíg nem lesz olyan híre a produkciónak, mint a Bécsi Újévi Koncertnek, ahová már csak sorsolás révén lehet belépőt szerezni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

NYI: Újra meg kell nézni!

NYÁRI ISMÉTLÉS: Kétszer nem lehet ugyanabba a Repülőmúzeumba belépni. Ezért, aki azt gondolja, hogy ha már egyszer látta a szolnoki gyűjteményt, többször nem kell megnéznie, az óriásit téved. Idén egy új kiállítócsarnok, egy JAK 52-es és néhány átfestett gép az újdonság.

A kapitány csodái

Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.

A valóság a legjobb meseíró

Az utolsó emberevők, a rá bízott rabnővel megszökő fegyőr, egy tajtékpipáért folytatott per. Csak néhány azok közül a történetek közül, amelyek nem egy Móricz vagy Móra novelláskötetben, hanem A szolnoki törvényszék története a sajtó tükrében című könyvben jelentek meg.

A mi Szupersztárunk

Szűnni nem akaró, nyílt színi taps. Már-már tomboló közönség a meghajlásnál. És mindezt nem intézhetjük el annyival, hogy jó alapanyagból könnyű jót csinálni. A szolnoki Jézus Krisztus Szupersztár ennél sokkal több összetevőből jött létre. Előre mondom: nagyon jól!