2025.08.27. (szerda)

Hol meneteltek a katonák?

Hol meneteltek a katonák?

Dátum:

Természetesen Szolnokon, éppen ötvennégy évvel ezelőtt, "hazánk felszabadulásának" tizenkilencedik évfordulója tiszteletére. A felvétel Nagy Zsolt, a megyei napilap akkori egyetlen fotóriporterének gyűjteményéből való. És számomra biztosnak tűnik, hogy a díszelgő egységet a Beloiannisz út és a Hősök tere sarkánál örökítette meg a nagyszerű fotós.

Természetesen Szolnokon, éppen ötvennégy évvel ezelőtt, „hazánk felszabadulásának” tizenkilencedik évfordulója tiszteletére. A felvétel Nagy Zsolt, a megyei napilap akkori egyetlen fotóriporterének gyűjteményéből való. És számomra biztosnak tűnik, hogy a díszelgő egységet a Beloiannisz út és a Hősök tere sarkánál örökítette meg a nagyszerű fotós.

Ugyanarról a helyről minimum két fotót készített 1964. április 4-én Nagy Zsolt. Az egyik a címlapra is kitett katonai alakulatot, a másik pedig az akkor még csak hét éve létező Munkásőrség helyi egységét mutatja. Azt feltételezem, hogy előbb a katonás kép készült, majd a munkásőrős, aminek háttere kissé elmosódott. A két felvétel, illetve a Szolnok belvárosáról készült légi felvétel segít abban, hogy a fotózás helyét azonosítani tudjam, hiszen személyes emlékem nem lehet a helyről.

Azt gondolom, hogy a katonai alakulat mögött lévő házak a Beloiannisz – előtte és jelenleg Baross – utca 13., 15., 17 és 19. számú épületek. Hozzánk közelebb a Bútor feliratú, a 19-es szám, ami a Hősök tere sarkán állt, hátsó homlokzata pedig a Szív utcára nézett. Ma ennek és a mellette lévő a háznak a helyén a Hősök tere széle található, míg a távolabbi épületek telkein nagyjából a Budapest Bank modern épülete áll. A Nagy Zsolt felvételén még látható épületeket majd szűk egy évtizeddel később, a 4-es főút városi, átkelési szakaszának kiszélesítésekor bontották el, ami egyben azt is jelentette, hogy az addig ott működő üzleteknek máshol kellett helyet találni.

Érdemes egy pillantást vetni az eltűnt üzletek cégtábláira. A Bútor bolt mellett, a Dohány felirat alatt egy korabeli trafik működhetett, amelynek fő terméke a cigarettafélék és a mindenféle apróságok – például játékok és újságok – lehettek. Mellette, a leengedett napernyős bejárat fölött a Népművészet és Háziipar felirat olvasható festett üveglapon. Ha nem tévedek, ez az üzlet később a Nerfeld-palota mellett, majd a Sütő utca sarkán, végül pedig valahol a Kossuth téren működött. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ahová ezt az üzletet betelepítették, annak az épületnek meg voltak számolva a napjai. Mellette egy fodrászüzlet, feltételezhetően már szövetkezeti formában működött, majd az Üveg-Porcelán következett, azon túl pedig szerintem a Madas-ház alját, a legendás 33-ast látjuk. Ez ugyanis még az az időszak, amikor a város egyetlen, valódi áruháza a Nerfeld-palotában lévő Alföld, így a város tele volt úgynevezett szaküzletekkel, amiket majd az új Centrum, a Sztár, a Sportbolt és a Skála tizedel meg először.

Érdemes egy pillantás erejéig visszatérni a sarki bútorbolt épületéhez. Egyrészt a Hősök tere felé néző homlokzatán még látható valamilyen László, női fodrászatának reklámja. Másrészt az épület tele van hirdetőtáblákkal, amelyeken a korabeli propaganda mellett a moziműsor is ott lehetett. Egész jól kivehető a Vöröskereszt plakátja, aminek indokoltságát nem nagyon tudom megfejteni, hiszen 1959-ben volt 100 éves a nemzetközi szervezet, amihez képest 1964 nem egy nagy intervallum.

Ugyancsak érdemes egy pillantást vetni az üzletek előtt szorongó tömegre. Leginkább az élő kordont biztosító munkásőrökre, akik a gyakorlóruhára emlékeztető mundérjukról és jellegzetes sapkájukról ismerhetők fel. Közöttük itt-ott ünneplő egyenruhában rendőrök, illetve katonatisztek is láthatók, így az első sorban civileknek alig jutott hely, leginkább csak gyerekek furakodhattak az út szélére.

Számomra legalább ennyire izgalmas a kép jobb alsó sarkában látható zenekar, ami minden bizonnyal a helyi Olajbányász fúvós együttese. Kifejezetten érdekes, hogy az egyébként a fúvósok mögött helyet foglaló ütősök itt az első sorban állnak – nem lehetett könnyű az üstdob és a cintányér mellett fújni -, ám ennél is furcsább az üstdobot tartó, kétkerekű szerkezet. Fúvószenekart, tolt dobbal eddig csak Máltán láttam, de úgy tűnik, a kényelem máshol is „szekérre” engedte a dobot.

Befejezésként arról is érdemes beszélni, hogy honnan dolgozhatott 1964 tavaszán Nagy Zsolt. Ha jó a helymeghatározásom – márpedig nagyon sok minden szól mellette -, akkor a korabeli pártbizottság első emeletéről, azaz a mai Mária – a fotózás pillanatában még Malinovszkij – utca sarkáról készültek ezek a képek. Ami nem lenne meglepő, hiszen a megyei lap a megyei pártbizottság tulajdonában volt, ami nem sokkal később költözött át innen a Ságvári és Beloiannisz sarkán felépült „fehérházba”. Ez némi magyarázatot ad arra is, hogy miért a vasútállomás felé vonulnak a katonák. Hát, mert az akkori pártházzal szemben álló, szovjet katonai emlékmű előtt díszelegtek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

1-es és Márka 1983-ból

Akinek már lehetnek emlékei 1983-ról, az meg tudja mondani, mi mindent csinált abban az évben? Ki ne felejtse, hogy ha már akkor is Szolnokon lakott vagy csak rendszeresen megfordult a városban, akkor nagy valószínűséggel járt az 1-es ABC-ben! Ha meg a Jubileum tér környékét is útba ejtette, akkor a Márka ABC sem maradhatott ki az életéből.

Eötvös tér 1980 körül

A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harmincéves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

Szolnoki gázlámpa?

A megyeháza kocsifelhajtója mellett, az épületsarkánál szerintem érdekes utcai lámpát fedezhetünk fel. Tudom, hogy a felvétel készítésekor - valamikor 1907 és 1915 között - Szolnokon már működött az áramszolgáltatás, de nem gondolnám, hogy földkábelek is voltak. De akkor hogyan?

Igaz ügy megvédője

Azt nem tudhatjuk, hogy Gyula mennyit látott Szolnokból 1914 nyarán, és valaha találkozott-e még Kulcsár Vilma úrleánnyal. Száz év távlatából csak azt mondhatjuk, hogy annak az igaz ügynek a megvédelmezése, amiért Szolnok érintésével indult, nem sikerült.