Szolnok története természetesen legalább 951 évre nyúlik vissza, azonban fennmaradt épített örökségünk a 18. századtól van. És mivel ez a felsorolás elsősorban az épületekre koncentrál – a kerek évforduló eseményeket és születésnapokat kihagyja –, a tízre és ötre végződő évfordulók felsorolása csak a 19. század elején kezdődik.

215 éve (1811)

A legenda szerint az egykori vár köveiből építették fel Szolnok első „városházáját” a mai Kossuth tér és Táncsics utca sarkán. A földszintes épület mintegy hét évtizeden keresztül szolgálta a helyieket, bontásáról 1882-ben született döntés, hogy helyén 1884-re elkészüljön a mai Városháza.

205 éve (1821)

A szolnoki piactéren – azaz a mai Kossuth tér helyén – Szentháromság szobrot állítottak a korábbi pestisjárványtól való megmenekülés tiszteletére. A szobor szinte az egész 19. században a város főterén állt, azonban az 1890-es évek végére annyira „elöregedett”, hogy felújítása helyett a helyiek inkább újat faragtattak, ami 1900-ban került a térre.

190 éve (1831)

A mai Szentháromság téren megkezdte működését Szolnok első középfokú oktatási intézménye, a még nem nyilvános, hatosztályos, úgynevezett „kisgimnázium”, ami a mai Verseghy Ferenc Gimnázium jogelődje.

170 éve (1856)

Obermayer Lajos, helyi építési vállalkozó felépítette első szolnoki lakóházát. A mai Szabadság téren álló L alaprajzú, kétemeletes épület korát messze megelőzve lett Szolnok akkori legmagasabb épülete – a templomtornyokat nem számítva –, egyben a város első modern lakóháza a földszintes, jórészt nádfedeles épületek között. Az épületben később a megyei bíróság, 1894 és 1932 között a postahivatal működött, majd ideiglenesen leánygimnázium lett belőle, ami ma már Varga Katalin Gimnáziumként ismert.

Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Szolnoki Járműjavító elődje, amely aztán egy máig működő „ipar” alapját rakta le a városban.

150 éve (1876)

A mai Kellner Gyula utcában, nagyjából az evangélikus templom helyén álló Scheftsik-féle „bálházban” megtartotta első ülését a frissen létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye megyegyűlése. Itt született döntés a megyeháza felépítéséről, ami két évvel később készült el, hogy aztán fél évszázad múltán elnyerje mai méretét és formáját.

135 éve (1891)

A szolnoki Piac tér keleti sarkán lebontották a 18. századtól ott működő Fehér ló fogadót, hogy helyére Hofhauser Antal tervei alapján elkezdjék felépíteni a Pénzügyigazgatóság (adóhivatal) épületét. Az eredetileg egyemeletes, földszintjén üzlethelyiségeknek helyet adó épületet az első világháború után felfelé bővítették. A második világháború után a Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem, majd a városi pártbizottság, később városi leánykollégium működött benne. Jelenleg a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár otthona.

Ugyanebben az évben, nagyjából a későbbi szolnoki papírgyár területén kezdte meg működését a Hungária Gőzmalom. A Scheftsik család tulajdonában lévő üzem akkor mintegy félezer embernek adott munkát, termékeit az ország határán túl is értékesítették, a Párizsi világkiállításon pedig díjat is nyertek lisztjükkel. A malom 1905-ben, a Verseghy park területén álló másik malommal szinte egy időben leégett.

És ugyancsak 1891-ben nevezték el az akkor még földszintes házakból álló szolnoki Molnár utcát Szapáry Gyula, hivatalban lévő miniszterelnökről.

130 éve (1896)

Húszévnyi huzavona és helykeresés után 1896-ban átadták a Ferenc József közkórházat, azaz a mai Hetényi Géza megyei kórház elődjét. Az akkor mindössze négy osztályból álló intézmény 175 ezer akkori forintjába került a megyének és a városnak. Az eredetileg a József Attila úti laktanya helyére tervezett kórházat 1898-ben államosították.

Szintén a Millennium évének helyi történése, hogy a mai Verseghy park területén álló Scheftsik-malomból megindul a szolnoki áramszolgáltatás. A (II.) Scheftsik István (1851-1918) által működtetett malom közel egy évtizeden keresztül látta el villamosárammal a várost.

125 éve (1901)

1901. április 18-án megalakult a Szolnoki Művésztelep Egyesület, nagyjából egy évvel azelőtt, hogy az egykori vár területén megnyitotta kapuit a Szolnoki Művésztelep.

Ugyanebben az évben alakult meg a Szolnoki Evezős Egylet, amely nem sokkal később olyan csónakházat épített a Móricz-ligetben – nagyjából a mai Aranylakat helyén – amihez két teniszpálya is kapcsolódott.

115 éve (1911)

1911. június 25-én adták át Szolnok első vasbeton tiszai, közúti hídját. Az 1909. március 15-én, a jeges ár által elsodort utolsó fahíd helyére másfél év alatt építik fel a budapesti Ferenc József-hídra – ma Szabadság-híd – hasonlító „szolnoki szép Tisza-hidat”, ami 1944-ben pusztult el. Az 1911-ben elkészült hidat még annak az évnek a végén a várostól az állam vette át.

A Hunyadi utcában megkezdte működését a Szolnoki Felsőkereskedelmi Fiúiskola, a későbbi Közgazdasági Technikum, a Vásárhelyi Pálról elnevezett szakközépiskola jogelődje. Az intézmény mai otthonát 1948-ban adták át, ahol 1951-re (75 éve) Szolnok harmadik tornaterme is elkészült.

Sipos István tervei alapján 1911-ben felépült a Szapáry utcán az Ehrlich-féle bérház. A H alaprajzú, klasszicizáló, gangos bérház a lassan negyvenezer lakosúvá duzzadó megyeszékhely minőségi lakásigényeit igyekezett kiszolgálni.

105 éve (1921)

Miskolc után második vidéki városként Szolnokon indult meg az autóbuszos közösségi közlekedés 1921-ben. Vígh Kálmán egy Büssing típusú busszal a megyeháza és a vasútállomás illetve a megyeháza és a kórház közötti viszonylatokat működtetett. Nem sokáig, ugyanis járművét még abban az évben egy éjszaka, a garázsában felgyújtották, minden bizonnyal a piacukat féltő fiákeresek.

(Folytatás következik)