Ez a sorozat kezdődhetett volna azzal is, hogy éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg először ilyen összefoglaló a blogSzolnokon. De ez messze nincs olyan érdekes, minthogy 1976 óta, ötévente mi minden épült, tűnt el vagy éppen történt Szolnokon. Szóval e sorozat befejező részeként tekintsünk vissza az elmúlt fél évszázadra!

50 éve (1976)

Bár sokan Szolnok első írásos említésének 900 évfordulójához kötik az első korszerű szolnoki buszpályaudvar átadását, ám az 1975-re nem készült el. A már 1971-ben bejelentett beruházást eredetileg 18 millió forintosra saccolták, ám már egy év múlva látszott, hogy inkább 26-27 millióra lesz inkább szükség. Végül a Volán Tröszt 12, Szolnok városa 13 és a megye városainak 2 millió forintos hozzájárulásából 1976-ra készült el a buszpályaudvar, ami bő 30 évig működött, helyén pedig ma a Pelikán bevásárlóközpont áll.

Szintén csak 1976-ra készült el az új szolnoki Centrum áruház, aminek építése az 1969. április 11-ei nevezetes tűz – amit a szolnoki emlékezet annak ellenére Centrum-tűzként emleget, hogy az az áruház akkor még csak három éve viselte ezt a nevet – okán volt napirenden. Az 55 millió forintos beruházás végül csak 1974 elején kezdődött el, és a 2500 négyzetméteres korszerű áruházat, Szolnok első mozgólépcsőjével együtt 1976. augusztus 20-a tiszteletére adták át a Vízügyi székház és a Pártház között.

A Jubileumi teret és Szolnok látképét meghatározó 24 emeletes magasház sem lett kész a 900 éves ünnepségekre. A 176 lakásos épület első lakói így csak 1976 februárjától kezdhettek beköltözni az épületbe. A költözés mintegy két hétig tartott, merthogy a liftek kapacitása miatt naponta csak 2 szintre engedték a bepakolást. Ugyancsak 50 évvel ezelőtt adták át az úgynevezett Y házat a 24 emeletes tövében, illetve a tér túloldalán álló ívházak közül a 3-as számú tízemeletest.

Szolnok új városnegyedének induló építkezése azonban már nem a 900 éves évfordulóhoz kapcsolódott. Az egykori Kisgyepen 1976. március 15-én emelték be az első panelt a Ragó Antal úti 10 emeletesnél, ezzel látványos szakaszába lép a Széchenyi lakótelep építése, aminek tervezése a hatvanas években kezdődött, nem teljes befejezése pedig a rendszerváltás utánra nyúlt át.

De az idén félévszázados jubileumok között kell megemlíteni azt is, hogy 1976-ban kezdte meg működését a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata. A kezdetben csak levelezős hallgatókat fogadó intézményben 1979-től folyt nappali tagozatos képzés is, ezzel közel negyed évszázad múltán ismét lett polgári, felsőoktatási intézménye a városnak.

45 éve (1981)

Megkezdődött az 1929-ben épült Nerfeld-palota, illetve a mellette álló kisebb házak és a mögötte lévő sörpalackozó bontása, hogy helyet csináljanak a ma már Árkád néven ismert épületnek, amely teljes egészében csak 1985-re készült el. A bontás érdekessége, hogy az akkor mindössze 52 éves épületet – fiatalabb volt, mint ma a Kossuth tér társasházai – a fentebb emlegetett Centrum-tűz után 12 évvel tüntették el, tehát nem igaz, hogy 1969 tavaszán végzetesen megsérült. Sőt, tudható az is, hogy a kibelezett épületet – a használható anyagokat szocialista brigádok társadalmi munkában bontották ki, hogy óvodákat és bölcsődéket újítsanak fel belőlük – csak a szovjet hadsereg erőgépeinek a bevetésével lehetett szétrángatni.

40 éve (1986)

Június 1-jén a Mártírok útján megkezdődött a Student Hotel építése. A Temesvári László tervezte, végül 101 millió forintba kerülő épület azért kapta ezt a nevet, mert miközben 105 szobás főiskolai kollégiumként funkcionált – az Ady Endre úton működő „kervendéglátót” szolgálta ki –, 22 szobája kettő csillagos szállodaként is működött. Azaz négy évtizede még kollégium kellett az itt tanuló hallgatóságnak, olcsó szálloda pedig a Szolnokra érkező vendégeknek.

Ugyancsak negyven évvel ezelőtt – amikor Szolnok lakossága már kezdett túllendülni az eddigi csúcsán, azaz nagyjából nyolcvanezren éltünk a városban – három osztállyal megkezdte működését a megyeszékhely negyedik gimnáziuma a Széchenyi lakótelepen, az Ecseki úti iskola épületében. Az intézmény két évvel később vette fel Széchenyi István nevét.

35 éve (1991)

Már a rendszerváltás, azaz az első szabad országgyűlési és önkormányzati választások után, 1991. április 19-én befejeződött a Szolnoki Szigligeti Színház negyedik nagy felújítása, amivel az épület alapterülete is duplájára növekedett. A végül 540 millió forintba kerülő, alig másfél évet igénybe vevő beruházást Szigligeti Ede Liliomfija alapján íródott vígjáték bemutatása zárta, amit a premieren Göncz Árpád köztársasági elnök és Franjo Tudman, a felbomló Jugoszláviából éppen kiválni készülő Horvát köztársaság első elnöke is megtekintett.

A színház megújításához nem mérhető, de sajtótörténeti tény, hogy 1991. február 19-én útjára indult a Szolnoki Fiatal, azaz a SZO-FI című városi, független ifjúsági havilap, amelyet az egykori KISZ bizottság helyén működő RAP Laborban szerkesztettek és két évig működött.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 1991 tavaszán – 47 év után – Szolnokot is elhagyta az utolsó szovjet katona, ami egyben azt is jelentette, hogy a városban öt nagyobb ingatlant (közel 46 hektárnyi területet) hagytak hátra a megszállók. Abban az évben – meg még később is néhány évig – minden év június 30-án bulikkal, helyi fesztiválokkal ünnepelte az ország, és így Szolnok lakossága is az oroszok távozását.

30 éve (1996)

A Városháza aulájába került az eredetileg a Kossuth téren felállított Kossuth Lajos szobor. Kő Pál alkotását 1994-ben leplezték le a mai könyvtár épülete előtt, azonban oly sokszor megrongálták, és mérete miatt annyi kritika érte, hogy a második szabadon választott képviselőtestület végül áthelyeztette.

25 éve (2001)

Negyedszázada sérült meg az egykor a Verseghy park és a Sóház utca találkozásánál – a néhai Marx parki óvodával szemben – álló Vonulók című szobor, Laborcz Ferenc egyik utolsó, 1970-ben felállított alkotása. A szoborba véletlenül egy teherautó beletolatott, sérült állapotában pedig az alkotó örököseihez került vissza.

20 éve (2006)

Megtartották az utolsó filmvetítést a Tallinn filmszínházban. Az 1975. június 23-án átadott mozit a rendszerváltás után privatizálták, később pedig szó volt arról, hogy felfelé bővíteni fogják, ám erre már nem került sor. A vetítések megszűnése után öt évig még szórakozó- és koncerthelyként funkcionált az épület, majd szabad prédaként pusztult. Jelenleg körbe falazva várja sorsa alakulását.

15 éve (2011)

Visszakerül Szolnokra az a Mária-szobor, ami a 19. században a Mária utca egyik telkén, majd az ott lévő ház ablakmélyedésében állt, a második világháború után pedig talapzatától külön „életet élt”. Pogány Gábor Benő hathatós közreműködésének köszönhetően 2011 szeptemberében a Mária utca végén leplezték le a felújított, újrafestett szobrot és az alatta lévő eredeti talapzatot.

10 éve (2016)

Ezen az őszön pitiáner pártalkunak – magyarul szavazatvásárlásnak – esett áldozatául a Tiszaliget bejáratánál 1970-ben felavatott Fáklyavivő című szobor. Szabó László alkotását, amit a felavatás napja miatt sokan tévesen „felszabadulási” emlékműnek neveztek, 27 évvel a rendszerváltás után távolíttatta el a város akkori polgármestere pár szélsőjobbos szavazatért cserébe, figyelmen kívül hagyva azt az apróságot, hogy az alkotás mindössze 18 évig állt a szocializmusban. A fémalkotás az ígéretek ellenére soha sem jutott el a budapesti Szoborparkba. Így ez a tett is hirdeti, hogy rombolni könnyebb, mint alkotni, a buta és pitiáner pártemberek alkudozásai pedig a józan észt is felülírják.

Álmosdi Árpád és Csendes Mónika tervei és iránymutatásai alapján példaértékűen újították fel a Rerrich Béla tervei alapján 1914-ben épült, de oktatási intézményként csak 1920-tól működő polgári leányiskola, a későbbi Koltói, majd Belvárosi, jelenleg pedig Szegő Gábor Általános Iskola épületét.

5 éve (2021)

Az egykori tüdőkórház különleges, a tüdőbetegek gyógyulását szolgáló kertje helyén felavatták az Ormos Imre parkot, ami nevét az egykori kert tervezőjéről kapta. A park bejáratánál ekkor került helyére a Szolnoki Múlt Tár Zagyván túli városrészeket bemutató tablósorozata.

Folytassuk!

A sorozat korábbi részei: