2025.08.27. (szerda)

Időutazás álmokkal

Időutazás álmokkal

Dátum:

Milyen lenne, ha a Tisza és a Zagyva torkolatához, a két híd felhajtói közé zárt területre egy modern közösségi teret építenének Diáksziget néven? Az ötlet Novotny Nóráé, aki egyike azon Szolnokról származó fiatal építészeknek, akiknek az ötleteit a Tisza moziban állították ki.

A fiatal építészek tervei azért izgalmasak, mert olyasmire is képesek időt és energiát áldozni, ami lehet, hogy soha az életben nem fog megvalósulni. Ráadásul nem köti a fantáziájukat és a kezüket a megrendelő begyepesedettsége, a rendelkezésre álló költségvetés szűkössége, a hivatalok gáncsoskodása. Éppen ezért tényleg olyan szabadon és szárnyalóan alkotnak, mint a művészek. Még akkor is, ha az ő alkotásaik csupán tervrajzokon, modellekben és leírásokban valósulnak meg.

Sajnos.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Építész Egylet jóvoltából a Tisza mozi kávézójában megnyílt kiállításon ugyanis olyan ötleteket vonultatnak fel a fiatal – a nyolcvanas években született, tehát a pályájuk elején járó – építészek, amelyekre szinte egytől egyig azt kellene mondani: stip-stop, ez nekünk kell. Mármint a városnak.

Például a bevezetőben említett, Szolnokot földrajzilag beazonosító, azonban semmilyen értelemben ki nem használt torkolat környékének az újragondolása. Ahol ugye jelenleg egy történelmi múlttal is bíró csónakház meg egy raktárnak használt, kiszuperált bölcsőde áll. Pedig itt épülhetne fel a város reklámjának is számító, új építészeti jelképe. Mert világos, hogy ez egy olyan terület, ahová csak közösségi célokat szolgáló ház helyezhető el. Lehetne ez akár egy fiataloknak szánt szórakoztató centrum, vagy akár egy olyan sportközpont, ami a tiszai hajós és kerékpáros turizmus központjává tenné Szolnokot. Mert, amint ez látható, mindkettőről készült már terv.

A kiállításon bemutatkozó, Szolnokon született vagy középiskoláit itt végző fiatal építész terveiben az is nagyon jó, hogy olyan helyszíneket és azokra való ötleteket vonultatnak fel, ami sokunknak nem jutna az eszébe. Ilyen például a Megyeháza mellé tervezett zeneiskola és koncertterem, vagy a tárház közelébe elgondolt fürdő. De lehetne említeni a Holt-Tisza partjára álmodott kajak-kenu központot, vagy éppen a Tiszaligeti Stadion lelátóit magán hordozó kiszolgáló létesítményt, netán a Művésztelep bővítését.

Csak kapkodja az ember a fejét a Tisza mozi kávézójában, és hirtelen azt se tudja, melyik tervhez szaladjon, melyikbe szeressen bele és gondolja tovább. Még akkor is, ha tudja: a szeretés még ingyen van, a tovább gondolás közben azonban fel kell ébredni, mert belelóg a bilibe a kezünk. Azonban olyan szegények nem lehetünk soha, hogy ne merjünk álmodozni. Főleg, hogy a valóság legjobb elemei álmokkal indulnak. Márpedig, ha az itt felvonultatott tervekből csak egy is megvalósulna a következő években, az azt jelentené, hogy középület építés terén is születne valami új Szolnokon. Mert attól, hogy valami kocka és üveg, még nem új.

Ültem a kiállítás megnyitóján – ahol elhangzott, a bemutatkozó fiatalok közül egyetlen egy dolgozik Szolnokon, a többség Pesten és külföldön keresi a kenyerét -, és az jutott az eszembe, hogy egyszer rá kellene szabadítani a városra a jövő értelmiségét, az innen indult, diplomaszerzéshez közelálló fiatalokat. Egy hétig összezárni őket azzal a feltétellel, hogy még a konvenciók, az álmokat szegő kötöttségek nélkül tervezzék meg, milyennek szeretnék látni Szolnokot 2050-ben. Akkor, amikor már túl lesznek a pályájuk delelőjén, amikor már ők lesznek itt a döntéshozók. Hátha születne néhány olyan távlatos ötlet – nemcsak ház terv, hanem bármi más is -, amikért évtizedeken keresztül lehetne lelkesedni és dolgozni.

Álmodni jó.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ismét ifirkáltak

A napokban jelent meg a SzolnokIFIrkász című városi diáklap szeptemberi száma a Hild Viktor Városi Könyvtár gondozásában. A középiskolások által írt lap második számában szó van például a gólyaavatásokról, a nyári diákmunkáról és a Verseghyről, a SztárZóna rovatban pedig Cozombolisz nyilatkozik.

Szolnokot járom

Tizenöt Szolnokon készült fotó abból a több tízezerből, amiket az elmúlt 15 évben azért készítettem a városban, a városról, hogy illusztrálni tudjam a blogSzolnokon megjelenő írásaimat. Most pedig csak azért válogatok belőlük, hogy magamat is emlékeztessem: 15 éve kezdődött.

Emlékezés a 120 éves Zsinagógánál

A Szolnoki Zsinagóga 1899-es átadására emlékeznek március 19-én a városi hitközség szervezésében. A helyi zsidóság és a templom történetéről szóló előadások mellett Klein Judit és zenekara valamint a Szolnoki Szimfonikusok vonósnégyese is koncertet ad. Berman Dávid hitközségi elnökkel beszélgettünk.

Pusztuló szolnoki házak (1.)

Szolnok nem bővelkedik az előző századforduló környékén, illetve a XX. század első évtizedeiben épült házakban. Éppen ezért fájó, hogy épített örökségünk jó néhány darabja úgy pusztul, mintha nem lenne gazdája. Ráadásul a belvárosban, többségében megszépült környezetben.