Szolnok kultikus helye a Verseghy parkban lévő békás szökőkút. A mellékelt képeslapot 1963-ban adták postára, a felhasznált fotó pedig akkortájt készülhetett, amikor a kút párját elpusztították. Jól látszik, hogy ezek a békák nem a mai békák, és a középső „sziget” sincs már meg.

A Verseghy parkban lévő békás szökőkútról már többször írtam, amiknek köszönhetően – pontosabban a bejegyzések generálta hozzászólások révén – szép lassan összeáll a ma már magányos „medence” története. Hogy újra előveszem a témát annak a mellékelt, nem túl jól sikerült képeslap az apropója, amit 1963 júliusában adtak postára Szolnokon. Első ránézésre csak a szolnokiak vagy a várost jobban ismerők tudhatták anno, hogy ez a felvétel itt született. Ráadásul a képeslap hátulján lévő szöveg sem sokat segített a helyszín meghatározásában, mert a „Szolnok, parkrészlet” pont azt nem árulta el, hogy ez az itteni Tisza parton lévő Verseghy-park. Mondjuk, amilyen trehány módon le van vágva a szökőkút két széle a képéről, már az is csoda, hogy a város meghatározása pontosan sikerült a hatvanas évek elején. Kicsit olyan ez a lap, mintha a terv teljesítése érdekében valamit gyorsan még piacra akartak volna dobni a maradék nyersanyagokból. Így ne is magával a lappal törődjünk, hanem a megörökített szökőkúttal!

Őszintén megmondom, nekem elég sokára esett le, hogy eredetileg két békás szökőkút volt a mai Verseghy parkban. Csak akkor döbbentem erre rá, amikor a Tisza szállóból fotózott, és a parkot mutató, a húszas évek végén készült lapokat jobban megnéztem, és megfogalmaztam „felfedezésemet”, amit aztán sokan igazoltak is. Akkor már az is világos volt, hogy a város 1927-es térképén, a parkot mutató rajzon a két medence „rajza” nem virágágyás vagy tévedés, hanem a két szökőkút kicsit torzított megjelenése. Egy korábbi bejegyzés révén pedig az is kiderült számomra, hogy a második, a szállodától távolabbi kút medencéjét a hatvanas évek elején, az új belvárosi hídszerkezet építésekor tehették tönkre, majd számolták fel. Tehát rögzíthetjük, hogy a húszas évek végétől, nagyjából harminc éven keresztül két békás kútnál és nyolc békát „megmászva” pancsolhattak a szolnoki gyerekek.

A békás szökőkútról készült, azt közelebbről mutató képeslapok alapján az is egyértelmű, hogy ma már nem az eredeti békák „hasalnak” a megmaradt medence szélén. Miként a mellékelt 1932 előtt készült képeslapon, illetve a három évtizeddel későbbi, ezúttal címlapra tett képeslapon is jól látszik, a régi békák kissé felemelkedett testtartásúak voltak. Hogy pontosan mikor és miért tűntek el a megmaradt kútról is az eredeti békák, csak homályos információim vannak, de nagyon úgy tűnik, ez csak a hetvenes-nyolcvanas években, egy felújítás alkalmával történt meg. Tehát azt mondhatjuk, hogy az eredeti békákat nagyjából ötven-ötvenöt év után cserélték a maiakra. (És már azok is közel járhatnak a negyvenhez.)

Ugyanakkor nem teljesen világos számomra, hogy a medence közepén lévő, az ötödik vízköpőt magában rejtő kis sziklasziget mikor lett elbontva. Miként az sem, hogy mikor lett átépítve. Az ehhez a cikkhez használt nagyjából három évtized különbséggel készült két fotón ugyanis jól látszik, hogy 1930 körül még jóval kisebb volt a középső építmény, mint 1960 körül. Csak feltételezem, hogy a hetvenes-nyolcvanas években végzett, a békákat is érintő felújításkor szedhették ki a szigetet a medencéből, és talán a benne lévő növényzet is akkor tűnt el. Hogy miért, nem értem. De talán ismét lesznek olyan olvasóim, akik a két medence témakör mellett a békák és a „sziget” témakörében is fel tudják idézni személyes emlékeiket. Mert Szolnok kultikus szökőkútjának története csak ilyen mozaikok segítségével rakható össze.