Még áll a Steiner-féle ház, de már épül mögötte a „Fradi” ház. A Munkásmozgalmi emlékmű már a helyén van, de a múzeum melletti házat még nem bontották el. Az egykori Népbank még csupasz, a Madas-ház is idelátszik, a Centrum-sarok tetején pedig már ott a biztosító fényreklámja.
Ez volt a második képeslap, amiről a blogSzolnok Album rovatában, lassan négy évvel ezelőtt – 2010. március 8-án – írtam. És, amit az első hasonló íráshoz hasonlóan most inkább újraírok. Egyszerűen azért, mert négy év alatt sok mindent megtudtam Szolnokról és a Kossuth térről. Persze, még nem mindent.
Az egészen biztos, hogy ezt a képeslapot az 1. számú irodaház ablakából – ami akkoriban a megyei napilap szerkesztősége volt – készült. Az is nyilvánvaló, hogy 1964 tavasza után fotózták, hiszen a tér közepén már áll Kovács Ferenc Munkásmozgalmi emlékműve, mögötte a három zászlórúddal. Illetve a szobor két oldalán azok a bizonyos szökőkutak is láthatóak, amelyeknek maradványai ma a Tiszaligetben, a Sportcsarnok közelében találhatók.
Nagyon valószínű, hogy a kép 1964-65-ben készült, hiszen annak a bizonyos Steiner-féle háznak a háta mögött már épül a „Fradi” ház. Az az épület, amelynek földszintjén szinte az átadása óta a színház jegypénztára működik, és aminek a tetején majd két évtizedig működött a forgó kerekes Casco-reklám.
Érdemes a képen egy kicsit körbemenni. Bal szélén éppen csak belóg az 1907-ben épült Népbank épülete, ami e fotó készültekor helyőrségi klubként működött. Nem látszik, de ekkor már állt mellette és a városi tanács – bocsánat: polgármesteri hivatal – között az a 77 lakásos társasház, aminek az aljában ma gyógyszertár és ruházati bolt található. A Népbankot majd csak 1973-ban csúfítják el, akkor, amikor a kép bal szélén – a Steiner-ház és a Centrum-sarok között – látható Madas-ház földszintjén lévő üzleteknek helyet kellett csinálni.
A Népbank mellett két földszintes házat, közöttük egy emeleteset fedezhetünk fel, amelyek majd a hetvenes évek második felében tűnnek el a föld színéről. Azért, hogy teret adjanak az 1969. április 11-én tűzkárt szenvedett Nerfeld-palota helyére álmodott, mai Árkádnak. Természetesen a Nerfeld-palota ezen a képen még látható. Az az, amelyiknek a tetején az Állami Biztosító fényreklámja látszik – nekünk háttal. Csak a hasonló korú képeslapokat nézegetve tudatosult bennem, hogy ez a fényreklám – talán Szolnok első neonreklámja – csak a hatvanas évek közepén, nem sokkal e fotó készülte előtt kerülhetett a helyére.
Ahogy említettem, a Nerfeld-palota mellett, ott ahol ma a Baross utca fut, még áll a Madas-ház, amit jobban megnézve, az előtte lévő Beloiannisz utca 3. szám alatti épület takar. Sőt, ha picit tovább halad a tekintetünk, a Steiner-féle ház előtt még láthatjuk a Szapáry utcát egykor lezáró szecessziós Kereskedelmi Bank épületét oldalról. A felsorolt három épület szűk egy évtized alatt tűnt el, hogy helyet adjanak a város új körútja és a 4-es főút kereszteződésének, illetve a tranzit út kiszélesítésének.
A Steiner-féle házról és a mögötte folyó építkezésről már esett szó, bár be kell vallanom, hogy négy éve alatt még mindig nem egyértelmű számomra, hogy a teret egykor záró kereskedő házat mikor bontották le. A mellette futó utca túloldalán azonban már látható a Múzeum étteremnek otthont adó lakóház néhány erkélye, ami ugye nem meglepő, hiszen azt 1962-ben adták át. Mellette pedig az egyetlen olyan épület – a Damjanich múzeum -, amelyik túlélte az elmúlt öt évtizedet. Hiszen, ahogy az e képeslap jobb szélén lévő egyszintes ház nincs ma már meg, a fotón megörökített többi, akkor lakott ház sincs a helyén. Ahogy a szökőkutak, a szobor, de még a Steiner-féle ház előtti buszmegállóval kombinált illemhely sem.
Fél évszázad alatt ennyit változott a város főtere. Amiről, ha 1965-ben írnánk egy 1915-ös képeslappal a kezünkben, majdnem hasonlókat mondhatnánk, hiszen akkor még hol volt a mai könyvtár második emelete, az 1. számú irodaház, és sorolhatnánk. Ahogy 1915-ben is rácsodálkoztunk volna egy 1865-ös képre. Amivel csak annyit akarok mondani, hogy nemcsak az emberek, de a terek is változnak.
