2025.08.27. (szerda)

Játsszunk együtt!

Játsszunk együtt!

Dátum:

A szolnoki Shakespeare Összes Röviden egyrészt tökéletes kikapcsolódás, másrészt jó alkalom arra, hogy a jövő színházi nézőit megfertőzze. Mert szobaszínházi körülmények között sok mindent megmutat a színjátszás lehetőségeiből, miközben nemcsak nézők, de játszótársak is vagyunk.

Bevallom, féltem kicsit, hogy a szolnoki S. Ö. R. a lassan negyedszázados Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Gáspár András által játszott előadás reprodukciója lesz. Mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ebből a látszólagos rögtönzés-özönből, miként lehet egyedit, pláne helyit varázsolni. Pontosabban fogalmazva: meghaladható-e az a klasszikus, amire a kilencvenes évek elején, amikor a szolnoki HEMO színpadán játszották, nem lehetett beférni. És ami azóta is fut a fővárosban, ráadásul éppen tavaly ilyenkor jelent meg DVD-n.

Nyugodt szívvel ki merem jelenteni: Molnár László rendezőnek és a három, szerepében lubickoló színésznek – Harna Péter, Ónodi Gábor és Mészáros István – köszönhetően, ez minden képzeletet felülmúló módon sikerült.

A szolnoki előadásban, hála az égnek, nem jelenik meg a szerepét nem tudó, az előadást megúszni akaró színész figurája. Viszont helyi poénnal nyit, miszerint ők hárman csak azért próbálnak minden Shakespeare művet egy este eljátszani, mert nem fértek bele a Cabaret című darabba. (Ha így volt, ha nem, nézőként így jártunk jól.) Ugyancsak nincs túlpörögve az a szál, hogy egyetlen előadásba kell belegyömöszölni az angol klasszikus minden írását. Molnár rendezésében inkább olyan az egész, mintha fejünkre esett volna a Shakespeare Összes díszkiadása, és a lapjait valami bolond szél elkezdte fújkálni, a színészek meg próbálják összekapkodni az oldalakat. Esküszöm, sokkal kellemesebb és kevésbé izzadságszagú így a játék.

A Shakespeare Összes Röviden látszólag a három színész felhőtlen játéka, csupa rögtönzése. A valóságban azonban a szolnoki előadásban nemcsak hárman játszanak. Aktív szereplő a súgó – akit be is mutatnak -, nem éppen a hiányos szövegtudás miatt, a világosító – Béla -, akit nem látunk, de hallunk, és lényegében az egész közönség. Ez az előadás ugyanis akkor működik jól, ha a nézőtéren ülők is mernek bekiabálni, felszólításra mozogni vagy éppen az ölükbe pattanó színészeket elviselni. Sőt, lesznek olyanok is, akikre ennél egy kicsit több feladat vár. Azaz a nézők is aktív részesei ennek az egyébként jól felépített és megrendezett játéknak.

Nem tudom, ki találta ki, hogy éppen ez a trió játssza el a S. Ö. R.-t Szolnokon, de a kezét csókolom az ötletért. Az előadást látva, már nem is tudom elképzelni, hogy mások is lehettek volna a szereplők. Akik nem olcsó humorbonbonokat hajigálnak, nem mennek le alpáriba egy kis röhögtetésért, hanem a színész megnevezéshez méltóan hoznak ki mindent a szerepeikről. Sőt, még megrendítő pillanatokat is képesek a könnyeztető nevetés közé varázsolni. Például, amikor Mészáros István, azaz Pulcher, a Velencei kalmár monológjából mond el egy részletet.

Belátom: a félelmem alaptalan volt. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy a Shakespeare Összes Röviden című darabról bennem élő, klasszikus kifejezéssel illetett adaptáció is módosult. Pontosabban felülíródott. Igaz, ez a felülírás még nem fejeződött be. Ugyanis azt gondolom, hogy kétszer nem látható ugyanaz a szolnoki S. Ö. R. Így néhányszor még be kell ülnöm a Szín-Mű-Hely nézőterére.

(A fotók a színház honlapjáról származnak.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csupa csoda

A férfiakkal csak a baj van. Akár erről is szólhat a Szín-Mű-Helyben látható Csupa balláb című vígjáték. Meg arról is, hogy Szolnokon van tíz színész, akik ismét valami szerethetőt produkálnak esténként.

Különleges írások

VENDÉGPOSZT: A tavaszi Esőt Jurkovics János mutatja be a BlogSZOLNOK olvasóinak. Az írást Győrfi Sándor képei illusztrálják, ahogy az idei Eső első számát is. A helyi irodalmi folyóirat ezúttal Serfőző Simonnak szentel nagyobb teret.

A forradalmárok útja

Sütő András félezer évvel ezelőtt játszódó történetét nézhetjük aktuális, a hatalom kisembert gyötrő kilengéseinek darabjaként is. Meg reálisan is foghatjuk az üzenetét, miszerint a kisembernek lehet igaza, de soha sem győzhet, és a végén egyedül lóg a bitófán. Egy lócsiszár virágvasárnapja Szolnokon.

Tarrmari foteljében

Egy színházi legenda látott vendégül bennünket. Úgy, mintha kedves ismerősei lennénk, akikkel nem beszélgetni, hanem dumálni és pletykálkodni szokás. Közben pedig beugrottak olyan színészóriások, mint Csortos, Dajka, Latinovits, Ruttkai, Sulyok Mária vagy Salamon Béla. Sírtunk és nevettünk.