2025.08.27. (szerda)

Jellegzetes jellegtelen

Jellegzetes jellegtelen

Dátum:

Egy magyarázat szerint, azért lett ilyen - szerintem ronda - a színház főbejárata 1963-ban, mert a tervező a szomszédban álló tízemeleteshez akarta igazítani az épület küllemét. Ez a védekezés a dátumokon bukik meg.

Egy magyarázat szerint, azért lett ilyen – szerintem ronda – a színház főbejárata 1963-ban, mert a tervező a szomszédban álló tízemeleteshez akarta igazítani az épület küllemét. Ez a védekezés a dátumokon bukik meg.

Akárhogy is nézzük, de az 1800-as évek végétől a ma Tisza-partnak nevezett rész – az egykori csirke- és búzapiac, a malom és a kikötők környéke – öt-hat évtized alatt valami egységesnek tűnő fejlődésen ment keresztül. Kezdődött az egész a mai Verseghy gimnázium felépítésével, majd jött a református templom, aztán a zsinagóga, a Barta-palota, a leányiskola, a Tisza-híd felé haladva pedig a színház, a Tisza-szálló, az evangélikus templom és a megyeháza. Nem mondom, hogy építészeti különlegességeket húztak fel, de mégis ezek az épületek egyfajta hasonlóságot mutatnak.

Aztán jött a nem tudom hányadik előző rendszerváltás, ami meglehetősen erőszakos nyomot hagyott a környéken (is). A Szigligeti utcában álló sztálinbarokk lakóházak még úgy-ahogy belesimulnak a környezetbe, viszont a hatvanas években elkövetett vasbeton kockák mindenen átgázolnak. Ezek közül a legkirívóbb – és a magam részéről megbocsájthatatlan gaztett – a színház mellé felhúzott, katonai bérház, ami agyonvágja a környéket. De illeszkedik a sorba a megyeháza melletti irodaház is, ahogy 1990-ig a Szigligeti Színház bejárata is a világot a sarkaiból kibillenteni szándékozó mentalitásra rímelt.

Az azonban nem igaz, hogy az 1963-ra teljesen lepukkant színháznak azért kellett ilyen, a szocreál építmények között is kirívóan ormótlan vasbeton főbejáratot kreálni, mert a szomszéd telken álló toronyház külleme ezt kívánta meg. A toronyházat ugyanis csak 1966-ban építették. Tehát a színház tervezőjének minimum jövőbelátónak kellett volna lennie – ami persze nem kizárt. Az pedig egyenesen a parasztvakítás kategóriájába tartozik, hogy az épület hátsó traktusához meg azért nem nyúltak, hogy az átvezessen a Tisza szálló stílusába. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, a húszas és negyvenes években is foltozgatott színháznak építészetileg már semmi köze nem volt a szálló stílusához.

Szerintem a magyarázat ennél jóval prózaibb. A lepukkant színház felújítására a Megyei Tervezővállalat helyi szakemberei voltak kéznél, és ahogy a Kossuth tér hatvanas években felhúzott házait elnézzük, nekik ennyire futotta. Nem lett szép, de a mieink tervezték. És nem lett jó minőségű sem, hiszen a felfutó építési dömping idején, nem a legjobb kivitelezők maradtak a felújításra. Így bő negyedszázadra ilyen megerőszakolt, és gyorsan romló épület lett a szolnoki színház hajléka.

Ami persze nem akadályozta meg az épületet életre keltőket, hogy abban a negyedszázadban Budapesten is emlegetett, országos hírű színházat működtessenek itt. És ez sokkal fontosabb, minthogy a korabeli képeslapokon a színház akkori jellegtelen bejárata vitte Szolnok hírét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok háromszor a két háború között

A városháza öt kupolával. A Kossuth tér a Szentháromság-szoborral. A megyeháza spaletták nélkül, de amúgy pont olyan, mint a korábbi és a következő fél évszázadban. A pénzügyigazgatóság két emelettel és két címerrel. Háromfotós Weinstock képeslap a két háború közötti Szolnokról.

Már a gimi előtt a kocsiút

A Szolnok első modern iskolaépületét ábrázoló, idillikus felhőket is mutató festett képeslapról elsőre azt is gondolhatnánk, hogy nem sokkal az 1888-as átadás után készült. Több apró részlet azonban egyértelművé teszi, hogy az alapnak használt felvétel legfeljebb az 1910-es évek első felében készülhetett, a kiadás viszont már az első világháború utáni évekre eshetett.

Nosztalgikus kép?

Nem vagyok benne biztos, de gyanítom, hogy ez a kép már akkor sem volt valósághű, amikor 1990 nyarán az unokatesómmal postára adtuk. Igazából nem is ezért, hanem amiatt vettem most elő, mert az Aba-Novákot se láthatjuk már többé ebből a szögből.

Az aranykor utolsó pillantása

Szolnok reménybeli korzójának elején ácsorgó gyerekek talán 5-6 évesek lehettek, amikor rákerültek erre az 1912 és 1914 között készült fotóra, amiből a nagy háború második évében Gerő Ignác jelentetett meg képeslapot. Ezt a példányt már Trianon után küldte Blanka Szolnokról Csongrádra.