Legyünk őszinték! Milyen esetekben küldenénk udvarló üzenetet nyílt levelezőlapon, ráadásul olyanon, ami egy vasúti üzemet ábrázol? Ha már nagyon biztosak vagyunk a dolgunkban, így nincs mit titkolnunk, és a kép is lényegtelen, csak az üzenet számít. Ha még nem érezhetjük nyeregben magunkat, így egyértelműen akarjuk a világ tudomására hozni szándékainkat. Avagy, ha teljesen elvette az eszünket a szerelem, és semmi egyéb nem számít, csak hogy Angyalkának üzenhessünk.
Bár az is lehet, a lap kisilabizálhatatlan feladója így akarta leendő apósa tudomására hozni – akit külön üdvözölt is -, hogy szándékai komolyak. Sőt, még azt is jelezni kívánta, Angyalka reménybeli kérője, hogy a vasutasok nagy családjához tartozik, így megfelelő jövedelemmel rendelkezik egy ilyen kalandhoz.
A szolnoki MÁV fűtőházat Ragács Gyula örökítette meg valamikor az előző századfordulón. A helyi vasúttörténet kutatói biztos, pontosan meg tudják mondani, hol találhattuk egykor ezt a hatállásos fűtőházat. Lehetett akár a mai fűtőház helyén az Abonyi úti felüljáró lábánál éppúgy, mint az Indóház utca környékén, az egykori állomás helyén, vagy éppen a járműjavító helyén is. Mindenesetre ismerjük el, hogy a mából nézve egész esztétikus ez a mozdonyistálló. Sőt, a környéke is rendezettnek tűnik, így a maga módján még szépnek is mondhatjuk a képet.
Angyalkát valószínűleg nem zavarta, milyen lapot küldött neki a számunkra ismeretlen fiatalember, aki nem lehetett közömbös számára. Már csak azért sem, mert e fűtőházas lap előtt Angyalka már két képeslapot is küldött – minden bizonnyal Szolnokra – udvarlójának. Aki azért kedvesen elviccelődött azon, hogy Angyalka vajon még kislány, avagy sem. Mindenesetre, csak óvatosan menjen a jégre.
Vajon mikor találkoztak legközelebb? Gondolom, az ünnepek idején nem, hiszen akkor minek postázta volna ezt a lapot a fiatalember. De reméljük, szilveszter környékén már összejött egy tánc, és talán még a XX. század első évtizedében asszony lett Angyalkából, a kislányból.
