2025.08.27. (szerda)

Kedves fiam

Kedves fiam

Dátum:

Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.

Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.

Nincs kétségem afelől, hogy Kiss József Pál nagyon szerette a feleségét, és bár még csak alig száz kilométerre volt tőle 1915. október 29-én, már nagyon hiányzott neki. Ez szerintem még akkor is így van, ha „Kedves fiam” megszólítással indítja pár soros levelezőlapját, amelyen tudatja, hogy mennek Oroszországba és – tegyük hozzá: még – egészséges. A magam részéről abban sem kételkednék, hogy Kiss József Pál egyáltalán nem vágyott a nagy Oroszországba, személy szerint neki semmi baja nem volt az oroszokkal, sőt talán az is eszébe jutott a szolnoki állomáson, hogy már kétszer is lehullottak a levelek, ám a katonák még mindig nem haza jönnek, hanem hazulról elmennek. De a kisembernek száz évvel ezelőtt se nagyon volt más választása, a „haza”, a „király” és még ki tudja mi minden nevében teljesítenie kellett a parancsot, így útra kelt, és talán utolsó üzenetét küldte: „Isten veled, szerető férjed Szolnokról”.

Van egy olyan érzésem is, hogy nem azért választotta a Vasúti levelezőlapárusítás kiadásában megjelent és 10 fillérbe kerülő képeslapot, mert korábban járt volna Szolnokon, netán élőben is látta volna a színházépületünket. Szerintem rövid szolnoki tartózkodása idején, a vasútállomáson megvette az első keze ügyébe akadó lapot, mert úgy érezte, innen még biztosan tud üzenni. És a váci Hársfa utcában lakó feleségét sem nagyon érdekelhette a lap képes oldala. Legyünk megértők: neki is az üzenet, az életjel volt a fontos.

Így csak számunkra érdekes, hogy az egykori baromfi piac helyén 1912-ben felépül színházról milyen szép, színezett képeslapot adtak ki három évvel az átadás után. A jobb oldali nyitott ajtóból, illetve a főbejárat melletti hirdetőtáblából pedig arra következtethetünk, hogy a még társulat nélküli épületben azért komoly élet zajlott. A hirdetőtábla egyébként egy 1913-ban feladott képeslapon még nem látható, ahogy a villanyoszlopok közül is csak a kisebbik állhatott még akkor. Ami számomra ugyancsak azt jelzi, hogy esténként szükség lehetett a megfelelő közvilágításra a Városház utca végén, amin túl még nem közpark volt.

Amikor ezt a képeslapot Kiss József Pál feladta Szolnokon már éppen 15 hónapja tartott az első nagy háború, és még éppen három év volt a befejezéséig hátra. Ami a többség, így a szolnokiak számára sem hozta el a békét, amit jól mutat, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotó készítése után négy évvel a Városi színházat szétlőtték, és nem Thália papjai, hanem katonai lovak használták.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Plusz vagy mínusz egy lámpa a Szapáryn

Faragó Sándor, aki egyébként a Kossuth úton, az egykori Steiner-féle ház melletti épületben működtette papíráruházát, valamikor 1912 és 1922 között jelentette meg ezt a fekete-fehér képeslapot. Illetve ugyanennek színes változatát is. Igaz, azon már egy plusz utcai lámpa is látható.

Miniszterelnök templommal

Egy képeslap, aminek fotójáról tudjuk, hogy ki készítette. Ez pedig akár azt is egyértelműsíthetné, hogy az eredeti Szapáry-szobor mikor került a szolnoki Megyeháza mögötti parkba. Ezt az anzikszot akár egy Szolnokon tartózkodó német katona is küldhette szerelmének 1943 nyarán.

Zsinagóga és fahíd van, Belvárosi nincs

Erről a festett képeslapról csak azt merem kijelenteni, hogy valamikor 1899 után készült. És talán 1907 vagy legkésőbb 1908 nyara előtt. A rendkívül rossz állapotú lap hátuljáról már rég eltűnt a bélyeg és a pecsét. A talán grafitceruzával írt több mint száz éves sorokról nem is beszélve.

Volga és Tünde

Talán már a Ságvári körúton parkolt az a világoskék Volga, amit egy 1963-ban Szolnokról Sopronba küldött képeslap őrzött meg. A bizonytalanság abból ered, hogy ilyen M21-es Volga akár már 1957-ben is várakozhatott a Tünde cukrászda előtt, akkor viszont még nem a körúton csak az úton.