2025.08.26. (kedd)

Kép és képeslap

Kép és képeslap

Dátum:

Lovaskocsi baktat a jeges úton. A fotósnak szembe sütött a Nap, embernyi árnyékokat vetnek a megörökítettek. Szinte érezni a pillanat csontig hatoló hidegét. Brassai (Halász) Gyula, André Kertész vagy Robert Capa képéből lett ez a képeslap? Akár. De az eredeti fotó miatt tudható: ez szolnoki kép.

Lovaskocsi baktat a jeges úton. A fotósnak szembe sütött a Nap, embernyi árnyékokat vetnek a megörökítettek. Szinte érezni a pillanat csontig hatoló hidegét. Brassai (Halász) Gyula, André Kertész vagy Robert Capa képéből lett ez a képeslap? Akár. De az eredeti fotó miatt tudható: ez szolnoki kép.

Egy fel nem adott képeslap, ami a hátlapja és papírja alapján egyértelmű, hogy valamikor a második világháború előtt készült. Állóformátumú, előterében egy talán zsákokat szállító klasszikus lovaskocsi – egy lóval -, az út túloldalán egy kezében táskát tartó, talán elegáns, szoknyás nő. Ha a lovaskocsi haladási iránya felé nézünk, kanyarodik az út, korláttal védett járdán két alak halad, az egyik talán gyerek. A kép felső részében sövénnyel kerített park, havas táj. Tökéletes fotó esszé egyetlen képen. Szinte érezzük a téli hideget, amin az erőlködő, árnyékokat vető déli napsütés sem tud segíteni. Gyerekkorunk telei idéződnek egy lassan kilencvenéves téli képen, ami olyan tökéletes kompozíció, hogy akár a magyar fotográfia legnagyobbjai – Brassai, André Kertész vagy Robert Capa – is készíthették. Akár. De hol?

Ismerős az a kanyarodó járda, a rámpa melletti park. De ha nem lenne meg az eredeti fotó, amiből a képeslappá lett részletet kivágták, csak tippelhetnénk, hogy ez a felvétel bizony Szolnokon készült, nagy valószínűség szerint valamikor a harmincas években. Merthogy az eredet, 6×9-es kis fotó hátulján ott szerepel a pecsét: „Fotó: Klein Dezső, Szolnok”. Klein Dezső pedig 1931. május 3-án nyitotta meg üzletét a Baross utca 2. szám alatt, vagyis a sarki Kindlovics-bazárban, minden bizonnyal a mai optika helyén. Merthogy a budapesti Klein Dezső elsősorban szemüveggel, másodsorban fotó kellékekkel, harmadsorban pedig Marklin-játékokkal is kereskedett, és Szolnok mellet Debrecen főutcáján is volt üzlete. Mígnem a háború után államosították. Szóval ehhez a szolnoki képeslaphoz felhasznált fotón Klein Dezső pecsétje szerepel, amitől persze egyáltalán nem biztos – sőt -, hogy a képet ő készítette.

Az azonban bizonyos, hogy a felvételt a mai Varga Katalin Gimnázium Szabadság térre néző – szerintem -, második emeleti ablakából lőtte az ismeretlen fotós. És jóval többet mutatott, mint a képeslapra került kivágat. Az eredeti fotó bal oldalán ugyanis látszik a Szabadság téri Szolnoki csata emlékműhöz vezető utacska, egy további, a Zagyva irányába kanyarodó szekér, a torkolatban álló házak, a távolban pedig a ?szép Tisza-híd? belváros felőli pillére. Sőt, kicsit elmosódva, a hídról egy kerékpáros érkezik, hátán talán kosárral. Nem kizárt, az ő elmosódott képe indokolta, hogy nem az egész felvételből lett képeslap, csak nagyjából a jobb alsó negyedéből. Ami varázslatosan tökéletes téli kép lett. Agfa fotópapírra nagyítva.

Kincs. Nagyon kevés olyan szolnoki fotós képeslapot ismerünk, amelyeknél az eredeti fotó – nagyítva vagy negatívon – is kézbe vehető lenne. Ez is minden bizonnyal Klein Dezső, 1931 és 1947 között Szolnokon működött fényképész (is) üzletéből széthordva maradhatott fenn (véletlenül). Feltételezem, Kleinék kartotékrendszerében nemcsak az általuk kiadott képeslapok szerepeltek, de azok eredeti felvételei is. Hátha, szükség lesz még rájuk. Persze, mire Klein üzletét felszámolták, ez a szolnoki fotó már „értelmét” vesztette. Hol volt már akkor a „szép Tisza-híd”?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

És az éberség?

Sok kézen át kellett mennie 1948-ban ennek a háború előtt készült szolnoki képeslapnak, de úgy tűnik, senkit nem zavart, hogy akkor már lassan négy éve nem így nézett ki a mai Táncsics út vége. Avagy senki nem volt elég éber, és futni engedte a Trianonra is emlékeztető lapot.

Piac a századfordulón

Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

Unatkozó a Városháza utcában

Margit nagyon unatkozhatott a múlt század tízes éveiben Szolnokon. Legalábbis erről tanúskodik a Pesten maradt barátnőinek írt anziksz, amit Faragó Sándor kiadásában jelent meg levelezőlapon küldött, és képes oldalán mi ma bőven találhatunk nem unalmas látnivalót.

Ilus és a Czinóber-ház

Ilus Budapestről érkezhetett Szolnokra 1942 végén. Nem minden alakulhatott úgy, ahogy tervezte, a fizetése is kevesebb lett, és a várostól 7 kilométerre lévő munkahely se tetszett. Hogy mit gondolt Szolnokról, aminek a legvárosiasabb utcájáról készült képpel üzent barátnőjének, nem tudom.