2025.08.27. (szerda)

Késő Kádár-kori napsütések

Késő Kádár-kori napsütések

Dátum:

Szolnok Kádár-kori címere került ennek az 1990 előtti mozaikképeslapnak a jobb felső sarkába. A képeket Csobaji Előd lőtte, és nagyjából ma is elkészíthetőek lennének. Igaz, egyiken a szökőkút nem lenne ott, a másikon egy új épület is belógna a képbe, a harmadiknál meg hullana a vakolat.

Szolnok Kádár-kori címere került ennek az 1990 előtti mozaikképeslapnak a jobb felső sarkába. A képeket Csobaji Előd lőtte, és nagyjából ma is elkészíthetőek lennének. Igaz, egyiken a szökőkút nem lenne ott, a másikon egy új épület is belógna a képbe, a harmadiknál meg hullana a vakolat.

Igazából Szolnok Kádár-kori címer árulja el, hogy a Képzőművészeti Kiadó által megjelentetett képeslaphoz felhasznált fotók még a rendszerváltás előtt készültek. Az 1990-ben leváltott címeren nemcsak Szolnok két színe és a pelikán köszön vissza, hanem az 1962-ben elkészült belvárosi Tisza-híd rajza is, illetve a folyó habjaiban úszó (fuldokló?) – de a korban elmaradhatatlan – vörös csillag is. Mindent összevetve, az egykori szocialista megyeszékhely címere a lehető legtöbbet őrzött meg a városból és annak múltjából, vagy akár úgy is jellemezhetjük, a címerpajzson megjelenő rajznak volt köze Szolnokhoz. Hogy miért kellett rákerülnie erre a képeslapra, nem tudom, hiszen a Kádár-kor korábbi éveire sem volt az ilyesmi jellemző. A képeslap hátulja – főleg az ára (10 forint) és az előrenyomott 3 forintos „bélyeg” – alapján egészen egyértelmű, hogy ez a kisnyomtatvány valamikor 1988 vagy 1989-ben készült.

Mivel nem lehetünk biztosak abban, hogy a képeslaphoz felhasznált fotók egyszerre születtek volna, érdemesebb külön-külön datálni őket. A jobb oldali, Tisza szállós fotóra például azt mondanám, hogy csak 1986 után készülhetett, ugyanis az azt megelőző két évben esett át az épület a máig utolsó, alapos felújításon. Azt a felvételen látható okkersárga színét is akkor kapta meg a szállodai szárny, amely azóta csak halványul. Az épület egyébként a hatvanas évek közepétől a Hungar Hotels állami szállodalánchoz tartozott, így a nyolcvanas években a szobákat is felújították: az ugyancsak Hegedűs Ármin tervei alapján épült budapesti Gellért szállóból éppen akkor selejtezett bútorokkal.

Csobaji Előd – szerintem – 1986 és 1988 között készült felvételén természetesen még nincs ott az 1919-es emlékmű, viszont a fotózáskor már jó húsz éve a helyén volt a Halas lány szobra, és éppen csak cseperedni kezdtek a fürdő előtti bokrok. Azt hiszem, akkor se lett volna senki, aki nem azt mondja, hogy Szolnok egyik legszebb épületének helye van egy ilyen mozaikképeslapon.

Nem könnyű néhány évre szűkíteni a bal felső sarokba került kép készítésének az időpontját. A képeslap megjelenése miatt nyilvánvaló, hogy csak 1990 előtt születhetett a felvétel. A készítés intervallumának kezdő pontját pedig egyetlen dologhoz, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) mögül már kikukucskáló kőolajos-irodaház átadásához, 1981-hez köthetjük. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a Kádár-kor utolsó évtizedében így nézett ki a mai Hild – akkor még névtelen – tér, a pártház parkolóját lekerítő kő virágtartókkal, az MMIK-val és a két szolnoki magasházzal. Persze, ha tudnánk, hogy miért volt éppen parabolaantenna – meg talán közvetítőbusz – a művház sarkánál, akkor pontosabb dátumot is mondhatnánk. Miként, ha nagyobb lenne ez a fotó, akkor a művház második emeletén lévő, három oldalról természetes fénnyel megvilágított – ma a Szolnok TV stúdiójává alakított – kiállítótermet is jobban lehetne látni, amit kár volt tönkretenni.

A bal alsó sarokban látható képről is nehéz megmondani, hogy pontosan mikor készülhetett, hiszen a város főtere tulajdonképpen a hetvenes évek közepétől majdnem a kétezres évekig ugyanígy nézett ki. A felvétel előterében a két Kossuth téri szökőkút egyike, amiben viszont már nincs benne a Tiszaligetbe paterolt amfora. A felvétel bal szélén a Munkásmozgalmi szoborhoz vezető, kikövezett rész látható, ügyesen megúszva a teret akkor meghatározó emberalakot. Távolabb ott az 1961-ben építeni kezdett ?lordok háza?, falán Dózsa Farkas András 1968-ben elhelyezett Tudomány és művészet című domborművével, és persze még a büntetendő tető ráépítés nélkül. A képet a városháza – akkor tanácsháza – uralja, amelynek tetejéről már és még hiányoznak a kupolák. Ugyanakkor az épület színe és viszonylagos jó állapota azt mondatja velem, hogy ez a felvétel is a nyolcvanas évek közepe után, a szolnoki tanácsháza tatarozását követően készült.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csibuk és szerelem

Ha valaki esetleg tudja, ki lehetett Ferkó, aki 1901-ben Szolnokon a Kisfaludy utca 18. szám alatt lakott, akkor esetleg kiderülhet, hogy Gizike elkészítette-e neki a kért dohányzacskót, illetve a gödöllői lánnyal kiteljesedett-e a szerelmük. Mindezek mellett csak érdekesség Kalmár Miksa reklámképeslapja.

Rakpart a belváros alatt

Ott, ahol ma a Verseghy park illetve a Béres József sétány alatti rendezett, mondhatni rekreációs célokat szolgáló Tisza part húzódik, száztíz-százhúsz éve még klasszikus rakpart, azaz rakodóterület volt. Két első világháború előtti képeslappal illusztrálom a környék múlt század elejei állapotát.

Fél évszázad különbség

A szolnoki, tiszai átkelőről nagyjából ugyanonnan készült két képeslappá lett felvétel. Az első Kissné, a második a Képzőművészeti Alap gondozásában lett anziksz. Az egyiket 5 fillérért adták fel a monarchiában, a másikat 20 fillérért a népköztársaságban. Sok rendszer múlt el, de a Tisza maradt.

Nem Baross, Gorove

Ez a még festett képeslap valamikor 1909 és 1924 között készülhetett, és elsőre bármilyen hihetetlennek is tűnik, Szolnok főutcáját ábrázolja. De nem a Baross utcát. A kép előterében álló házakból mára csak egy maradt meg, ahogy az az épület is eltűnt, aminek második emeleti ablakából a korabeli fotós dolgozott.