(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. március 28-án jelent meg először.)

A Damjanich múzeum gyűjteményében van egy fából faragott fehér kutya, amit bő három évvel ezelőtt az intézmény nyolcvanadik születésnapjára rendezett kiállításon, illetve korábban, egy nyílt napon, a restaurátor műhelyben volt szerencsém látni. Sőt, annak idején még a különleges cégérhez kapcsolódó diákcsínyekről is írtam, de őszintén megmondom, csak arra emlékeztem, hogy a fehér kutya a Kossuth tér egyik üzletének a névadója és jelképe volt. Így nagyon megörültem ennek a postatiszta képeslapnak, ami Pelcz Arthúr a „Fehér kutyához” címzett fűszer és csemege üzletének a bejáratát mutatja.

Azt gondoltam, hogy a képen látható üzlet a Kossuth tér és a Magyar utca találkozásánál, a mai lottózó helyén egykor állt, földszintes épületben működött. A levágott sarkú ház, a metszett nyeregtető teljesen egybevág a környék 1960-as légifelvételén látható épülettel, sőt az előző századfordulótól kezdődően készült képeslapokkal is. Mivel azonban a Kossuth téren álló Városháza, a Népbank illetve az ezekkel szemben álló épületek sokkal impozánsabbak voltak, erről a sarki házról nem ismerek olyan felvételt, amely viszonylag közelről, de a szomszédos épületeket is mutatva ábrázolja. Így, bár továbbra is tudok érvelni amellett, hogy ez a kép a Magyar utca sarkán készült, mégpedig valamikor 1907 után, hiszen a földszintes ház mögött ott a Népbank tűzfala, de azért vannak kétségeim.

A „fehér kutya” ugyanis Konsitzky György fűszer-, csemege-, bor-, tea- és rumkereskedésének volt a védjegye, amit 1882-ben alapítottak, és állítólag 1884-től egészen az 1948-as államosításig a Városháza földszintjén működött. Több olyan, a Városházát is mutató, képeslapon megjelent fotó ismert a XX. század elejéről, amelyeken a mai házasságkötő terem helyén lévő üzlet látható. Sőt, ha kicsit nehezen is, de a bejárat fölötti „fehér kutya” is azonosítható. Pontosan az, ami a múzeumban megtalálható. Ámde, ha mindez igaz, akkor hol volt Pelcz Arthúr hasonló nevű és kínálatú üzlete? Főleg, hogy a mellékelt képeslapot – a ruházat és a papír minősége alapján – a magam részéről 1907 és 1914 között készültnek tippelném.

Több megoldást is el tudok képzelni. A legegyszerűbb, hogy ez az üzlet nem Szolnokon volt. Ám egy ennyire jellegzetes nevű és cégérű üzletnek azért csak nyoma lenne más települések történetében. Márpedig eddig „fehér kutyához” üzletnek máshol nem bukkantam a nyomára. Ha azonban ez az üzlet mégis Szolnokon volt, akkor csak az lehet a megoldás, hogy Konsitzky György üzlete mégsem működött a második világháború utánig, hanem valamikor tönkre ment vagy tulajdonost váltott, így a különleges cégér is máshoz, máshová került. Mondjuk Pelcz Arthúrhoz, aki a jól bejáratott „márkát” nem akarta veszni hagyni, így elhelyezte az üzlete bejárata fölött. Mert, ha jobban megnézem a Konsitzky üzlet fölött, illetve a Damjanich Múzeumban található kutyáról készült képeket, a Pelcz-félével hatalmas a hasonlóságot mutat.

Szóval, bizonytalan vagyok.

Az azonban kétségtelen, hogy a valahol Magyarországon működő Pelcz-féle fűszer és csemege üzlet gazdag kínálattal bírt. A bejárat körüli hirdetések alapján árult például magyar-francia Cognac-ot, a Stollwerck testvérek termékeit, a Kőbányai Polgári Serfőzde italait, Turul márkanevű gyertyát, a kirakatot nézve sokféle bort és pezsgőt, és talán még sonkát is. Amire joggal lehetett büszke a tulajdonos, vagy legalábbis az üzlet alkalmazottjai, netán vevői. Akik a fotózás pillanatában a bejárat előtt pózoltak. Valamikor egy évszázaddal ezelőtt, valahol Magyarországon, talán Szolnokon, talán a Kossuth téren.