Egy szimfonikus zenekarral könnyű lekötni egy iskolányi gyereket - jegyezte meg a Fiumei Úti Általános Iskola igazgatója, amikor megköszönte azt a szűk órát, ami alatt több száz diák filmzenéket hallgathatott ott, ahol egyébként ebédelni szoktak. A Szolnoki Szimfonikusok fantasztikus vállalkozása.
Koncert az ebédlőben
Alig adódik alkalom arra, hogy klasszikussá vált filmzenéket ne a tévében, a neten vagy esetleg csengőhangként hallgathassunk. Az meg aztán kifejezetten ritka, hogy az élményért sehova se kelljen menni, mert helybe hozzák. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar újabb fantasztikus vállalkozása arra teremt alkalmat, hogy a gyerekek élőben, több mint negyven zenész tolmácsolásában, az iskolájukban hallhassák azokat a zenéket, amelyek valahonnan talán már ismerősek számukra.
Lehet, hogy egy általános iskola aulája, ahol egyébként ebédelni, diszkózni, tornázni vagy várakozni szoktak a gyerekek, nem a legalkalmasabb koncertteremnek. A Fiumei úti iskolában január 31-én mégis úgy tűnt, ez sem a zenészeket, sem a népes közönséget nem zavarja. Ráadásul ebben a térben is remekül szólaltak meg a szimfonikusok, akik nem hakninak tekintették a fellépést.
A több száz gyerek között biztos volt olyan, aki unta az egészet, aki talán nem értette, hogy miért kalimpál a közönségnek háttal valaki. Nem vagyok naiv, a sorokban lehetett olyan is, aki a mobilját nyomkodta vagy a szomszédjával röhécselt. De, ha osztályonként csak egy gyerekben sikerült valami nyomot hagyni, ha közülük is csak minden második kap kedvet az ilyen zenéhez, és ha csak egyetlen egy is lesz közöttük, akinek az életét megváltoztatta ez a nap, akkor már megérte a koncertnél hosszabb ideig tartó ki- és bepakolás.
Persze, optimista akarok lenni. A Karib tenger kalózai, a Csillagok háborúja, a Rocky vagy éppen a Híd a Kwai folyón című filmek zenéi mind olyan dallamok, amelyekbe bele lehet szeretni. Ezeket elég egyszer hallani, hogy örökre megjegyezzük őket. Márpedig a Fiumeiben, meg a többi tizenvalahány iskolában, ahová az unió támogatásának köszönhetően eljutottak a Szolnoki Szimfonikusok, kitűnő alkalom kínálkozott a dallamok memorizálására.
Őszintén megmondom, kicsit irigyeltem is a Fiumeiben a népes diákközönséget. Egy ilyen ismert filmzenékből összeállított koncertért bármikor hajlandó lennék fizetni. Mert a hétköznapi, többnyire a rádiós zenehallgatás után, ez az élmény valóban tisztítja a füleket.
