Szerintem hamarosan nem lesz egyetlen olyan magyar internet használó, aki előbb vagy utóbb ne keresne rá az MTVA archívumára, avagy ne pötyögné be, hogy https://archicum.mtva.hu. Mert érdekli lakóhelyének a múltja, vagy munkája története, netán kedvenc zenekara, színésze filmje, esetleg ötletes ajándékot akar készíteni valami kerek évfordulóra. Sőt, azon se lepődnék meg, ha valaki csak úgy, kikapcsolódásból kezdené böngészni a napokban elérhetővé tett, és folyamatosan bővülő, többszázezer profi fotót. Figyelmeztetek mindenkit: veszélyes elfoglaltság. Akit csak egy kicsit is lázba hoz a múltban való barangolás, az könnyen úgy járhat, mint a mézesbödönbe pottyanó maci: nem lesz kedve szabadulni.
Ez a hihetetlen kincsesbánya a lassan 140 éve alapított állami hírügynökség, illetve az 1956 tavaszától már az MTI (Magyar Távirati Iroda) részeként működő Magyar Fotó Állami Vállalat munkatársai által, évtizedeken keresztül készített képekre épül. Ma, amikor mindenki zsebében ott lapul valami fotózásra alkalmas masina, talán kevesen gondolnak bele, milyen jelentősége volt az állami hírügynökség fotós munkájának néhány évtizeddel ezelőtt. Amikor minden megyeszékhelyen profi fotóriporterek dolgoztak, de ha kellett, egy nagyobb esemény vagy színházi előadás miatt a fővárosból további fotósok érkeztek vidékre, akár a legkisebb településre is. És nem családi fotókat készítettek, hanem zseniális eseményfotókat, életképeket, tájképeket. Ráadásul nemcsak turista látványosságokat örökítették meg, hanem gyárakat, mezőgazdasági munkákat, építkezéseket, baleseteket, szóval csupa olyan dolgokat, amiket akkoriban keveseknek jutott eszébe lefotózni.
Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ötvenes évektől kezdve a világhírű magyar fotóművészet nagy alakjai illetve mesterei dolgoztak az MTI színeiben. Elég csak a szolnoki fotók között böngészni, és olyan nevekre bukkanhatunk, mint Benkő Imre, akinek zseniális életművéből éppen most jelent meg egy album. Vagy Keleti Éva, aki tulajdonképpen az egész magyar fotóriporter szakma „nagymamája”, aki nemzedékeket tanított kulturális produkciókat megörökíteni, miközben olyan fotókat készített, amelyekről később szobrokat mintáztak.
Számomra több okból is különösen értékes ez a jól kereshető közgyűjtemény. Egyrészt személyes emlékeim vannak arról, hogy húsz évvel ezelőtt, egy riportkönyvhöz, miként kellett felkutatni a fotókat. Napokig kuksoltam a Naphegy téren, az MTI Archívum folyosóján, és egyesével lapoztam át a különböző kulcsszavakra, a hatalmas tudású munkatársak által elém rakott fotóhalmokat. Amit akkor egy hét alatt lehetett elvégezni, azt immár egy óra alatt.
A másik, hogy az MTVA archívuma rengeteg új információt hordoz Szolnok háború utáni történetéről is. Elképesztően érdekes a mára teljesen vagy részben eltűnt városrészekről készült képeket böngészni, azon gondolkodni, mi hol állt, hogyan nézhetett ki. Arról nem is beszélve, hogy a fotókhoz mellékelt szövegek – amelyek régen a nagyítások hátuljára kerültek – nemcsak arról árulkodnak, ki készítette a fotót, de azt is megadják mikor és mit ábrázolhat a felvétel. (Persze van néhány kép, aminél elveszhettek az eredeti feliratok vagy már a készítés után is hibásan lettek elkészítve, így korrigálni kellene.) Ezek a feliratok pedig olyan információkat is hordoznak, minthogy a ma már Városi Kollégiumként szolgáló Baross utcai munkásszállót 1962 februárjában adhatták át, hiszen mi más miatt készült volna róla és lakóiról egy egész sorozat. Vagy, hogy a Szapáry és a Bross utca sarkán álló Kindlovics-bazár földszintjén, ott ahol ma a Lipóti pékség működik, 1961. augusztus 20. tiszteletére nyitották meg a Szigligeti könyvesboltot.
Szívfájdalom persze, hogy ezek a közpénzből készült fotók csak egészen borsos jogdíjak ellenében közölhetők újra. Nézegetni, a felvételekből és a feliratokból a város történetének mozaikjait összerakosgatni viszont ingyen is lehet. Ami hatalmas ajándék.
