(Évzáró ismétlés: ez a cikk 2015. október 13-án jelent meg először.)
Szolnok világháború előtti két aranykorának emblematikus lenyomataiként tekinthetnénk a kezdetben a szűken vett belvárosban, majd attól egyre távolabb épülő, és még megmaradt földszintes polgárházakra. Nem a Tabánra emlékeztető, az utcára merőlegesen elhelyezkedő, hosszú parasztudvaros házakra gondolok, hanem az egész utcafrontot elfoglaló, általában a házzal szerves egységet alkotó, zárt kapubejáróval rendelkező épületekre. Amelyek többsége alápincézett volt, belmagasságuk pedig a száz évvel ezelőtti divatnak megfelelően majdnem kétszerese a mai lakásokénak, és hatalmas ablakokkal néztek a legszebb szobáik az utcákra.
A legtöbb ilyen szolnoki házat ma már a Szapáry úttól nyugatra, a Baross utca és a Tisza által közrefogott területen találhatjuk, bár néhány felbukkan a Kossuth útról induló mellékutcákban, illetve a Kápolna út környékén is. A legjellegzetesebb és egyben megmaradt ilyen házsor a Templom utca páratlan oldalán látható. A polgári jólétről, egyben a város fejlődéséről is tanúbizonyságot tevő, többségében klasszicizáló házak a XIX. század végétől a második világháború kitöréséig épültek Szolnokon. Pusztulásuk és pusztításuk pedig a világháborúval majd az azt követő lakosságszám növekedéssel, városfejlesztéssel és átgondolatlan társasházépítéssel függ össze. Mivel az ilyen lakóházak nincsenek számba véve, tulajdonképpen hivatalosan senkinek sem kell feltűnnie, ha egy-egy ilyet inkább eldózerolnak ahelyett, hogy megmentenék. Persze megértem, hogy mivel ezeknek a házaknak a megvédése nem közfeladat – nincs rá közpénz -, a tulajdonos azt csinál, amit akar. Elad, bont vagy felújít. Minden csak a pénzen és a szándékon múlik.
Szerencsére vannak jó példák. Ilyen a Konstantin út 43. szám alatt található ház, amit emlékeim szerint valamikor tavaly újítottak fel. Szerencsére a beruházónak nem jutott eszébe, hogy hungarocellbe borítsa az épületet, így megmaradt a klinkertéglás burkolás, ami gyönyörűen tagolja a ház homlokzatát. Ugyancsak érdemes egy pillantást vetni a megőrzött régi ablakokra, miként az új, de a házzal harmonizáló bejárati kapura is. Jól mutatják, hogy nem kell mindent kidobni, illetve a mai mesterek is tudnak olyat alkotni, ami egy közel százéves házon is jól mutat. Ha pedig tényleg a mai szakikat akarjuk dicsérni, akkor időzzünk el a gyönyörű tetőt és az első osztályú csatornát nézegetve. Nem tudom, ki a tulajdonos, ki vezényelte a felújítást, de kitüntetést érdemelne, hogy az egyébként jó helyen lévő házat nem elbontatta, hanem megmentette. Mindannyiunk örömére.
Ugyanezt tudom mondani a Templom és a Kántor utca sarkán lévő, a nyolcvanas évek végén „kőolajos klubként” funkcionáló házról is. Egy ideig árulták, majd üresen is állt, de aztán az év elején szép lassan elkezdték felújítani. Alapvetően semmi különös nincs ezen a házon, a beruházó mégis újra csináltatta az ablakok körüli stukkót, sőt gyönyörű új ablakokat készíttetett. Pedig ez a többször átépített épület már annyiszor elveszthette a külsejét, hogy talán fel sem tűnik, ha barbár módon átépítik vagy elbontják. Szerencsére más történt, ami talán jó példával szolgálhat a mellette lévő ház gazdáinak. Már csak azért is, mert bár a Templom úton áll ez a ház, mégiscsak Szolnok egyik legszebb tere, a Szentháromság tér részét képezi.
A Kántor utca másik oldalán található egy szintén példaértékű felújítás, ráadásul az általam választottak közül ezt tették rendbe a legrégebben. Szemmel láthatóan nem okozott gondot a tetőtér beépítése, ahogy az utcai homlokzat eredetihez hasonló felújítása sem. Gyönyörű a lábazat burkolása, ami profi módon visszaköszön a kerítésen, a csatorna pedig olyan szép, hogy másfél éve megpróbálták lelopni. Én ugyan kicsit fájlalom, hogy a kertből parkoló lett, igazából kiváló bővítési terület lehetne, de nem szeretnék elégedetlenkedni, mert a ház megmentése előtt kalapot kell emelnem.
Nem mondom, hogy csak ez a három szépen megmentett polgárház van a városban, nekem azonban ezek jöttek szembe. Illetve szeretnék egy negyediket is bemutatni, ami kicsit becsapós, de a tulajdonosok, a tervezők és a kivitelezők ebben az esetben is elismerést érdemelnének. A Madách utca 41. szám alatt, egy rettentő ronda társasház és egy régi polgárház között található Szolnok egyik legszebb foghíjbeépítése. Első ránézésre azt hihetnénk, hogy itt is egy régi szolnoki polgárházat újítottak fel. De nem, ez egy teljesen új építésű ház. Csak éppen minden érdekelt elfogadta, hogy ebbe a környezetbe egy régies stílusú, de nem giccses, ám mai, modern házat kell építeni. Érdemes megnézni az eredményt. Mert azt mutatja, hogy van remény, és így is lehet(ne).
