Tökéletes kompozíció. A két villanybúrában végződő oszlop között, nagyjából középen, két fa között kandikál ki az evangélikus templom tornya. Aztán jobban megnézve ezt a szolnoki képeslapot egyre több apró érdekesség tűnik fel rajta. Építkezések megörökítése az új Dami hátsó részéről?

Sok mindent nem tudok megmagyarázni ezzel a képeslappal kapcsolatban. Pedig az anzikszhoz használt felvétel egészen biztos, hogy a második világháború után készült. Merthogy már nem látható rajta az eredeti Szapáry szobor (erről lásd Miniszterelnök templommal című blogSzolnok bejegyzést), illetve a jobb szélén felfedezhető annak a társasháznak a felső része, ami ma is ott áll az evangélikus templom mellett, a Kellner Gyula utcában. Mivel ez a fotó egy olyan képeslapról származik, amelyet egy ismeretlen Feri 1950. június 17-én küldött Szolnokról a csepeli mosószappangyárba egy bizonyos Kántor Évának, csak annyit állíthatunk biztosan, hogy a kép 1945 és 1950 kora nyara között készült.

Elsőre azt gondoltam, még ennél is szűkebbre vehető a kép készítésének időpontja, hiszen az evangélikus templom tornyát „közrefogó” villanybúrás oszlopok a néhai Damjanich uszoda nagymedencéje mögötti, tetején teraszos gépházon állhattak. Mivel a Damjanich uszodát 1949 pünkösdjén nyitották meg, azt hittem, hogy akkor ezt a fotót – a buja növényzet miatt – valamikor 1949 kora nyarán készíthették. Azt ugyanis kizárnám most is, hogy az ismeretlen Feri egy frissiben készült képeslapot adhatott volna postára 1950. június 17-én. Ezen dátumozás alapján a legnagyobb problémának a témaválasztást hittem, hiszen 1949 nyarán, túl a munkáspártok egyesülésén, a megindult államosítás közepette, az egyházak üldözésének kezdetén nem éppen egy templom tűnt a legjobb képeslaptémának. Főleg nem, ha a képeslap hátuljának felirata alapján a templom a szolnoki Felszabadulás téren áll. (Ez egyébként téves megjelölés, a Felszabadulás tér a Verseghy gimnázium előtt volt, a megyeháza mögötti terület 1945-1990 között Marx park volt.)

Csakhogy! Alig egy évvel ezelőtt mutattam be itt, a blogSzolnok Album rovatában a Dami a családi albumból című írásban azt a képet, amit Hofgárt Máriától kaptam az épülő fürdőről (A fotót ismét mellékelem). Pontos dátum nem szerepelt a képen, de egészen egyértelmű, hogy a Damjanich uszoda kialakításának kezdeti időszakát mutatja, tehát 1948 kora tavaszi lehet a kép. Ám azon az evangélikus templom mögött már ott áll a Szigligeti utcai szocreál társasház – ami ma is függönyt képez a templom mögött -, sőt az a Kellner Gyula utcai ház is áll, ami a címlapra került képeslapon még épül, talán a legmagasabb pontot jelző bokrétafa is ott van a tetején. Mindezek alapján azonban az e cikk témáját adó képeslapról nem mondhatom, hogy a Dami átadása után készült, sőt azt kellene írnom, hogy 1948 előtt kellett a fotósnak a gépház tetejére felállnia. Már, ha akkor már állt a gépház. Bár a magam részéről inkább azt mondanám, ha 1948 kora tavaszán már épült a Dami, állt a Szigligeti utcai ház, akkor ennek a fotónak legkésőbb 1947 nyarán kellett készülnie.

Lehet, hogy az okfejtésben valahol tévedek, és ha 1947-es a felvétel, akkor leginkább a fotózás helyét nem tudom megmagyarázni. Mert az logikusnak tűnne, hogy 2-3 évvel a háború után éppen átépítették az evangélikus templomtól jobbra álló házat, és a maga nemében egész szép, eklektikus, tetőtér beépítéses villából ekkor lett a jelenleg is ott álló, robosztus kockaförmedvény. Nem véletlen tehát a fák között látható romos épület, a kőműves állvány. Miként az is teljesen elfogadható az 1947-es dátummal, hogy a Kellner Gyula utcai társasház is akkoriban épült, lassan kialakítva a cukorgyári bérház mögötti területen, a korábbi csendőrlaktanya helyén egy hat tömbből álló kis „lakótelepet”. De akkor nem világos, hogy honnan dolgozott a fotós.

Lehetséges, hogy a Lengyel légió utca vonalában már azelőtt elkészült a későbbi strandot kiszolgáló szivattyúház, hogy magának a fürdőnek az építését elkezdték volna?