Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.
Tudom, nekem kellene megértőnek lennem, és persze sajnálni, hogy vannak, akiknek a kukák áttúrásával kell foglalkozniuk. De velem ki toleráns, amikor a szemétszállítás reggelén legalább öten túrják át (szét) a ház elé kirakott kukákat, szakadnak a szemeteszsákok, emiatt az edény belseje úszik a dzsuvában, a kukák környéke meg olyan, mintha oda dobáltuk volna a szemetet? Nem lehetne, csak próbából, az én igényeimet is tolerálni? Az elfogadhatatlan, hogy én a kukámat a szemétszállítóknak helyezem a ház elé, akikkel erre szerződtem is, és másnak semmi köze a szemetemhez?
Csak, amíg zajlik az építkezés! Addig lesz összetörve a járda. De nekem mi közöm más építkezéséhez? A járda közterületen található, a város pénzéből épült, és most valaki személyes érdeke, haszonszerzése miatt van összetörve. És félek, marad is így sokáig. Mert meddig tart egy építkezés? A Sütő utcai például éppen áll. Szolnokon ezt lehet? Szolnokon ez a természetes? A lakók vagy egy lakó érdekes számít?
Nem jó ez így se annak, aki ott él, se annak, akinek ezt csak látnia kell. Szolnok főterétől 50 méterre, a Sólyom utcai parkolóban látható ez a fedél nélküli otthon.
Két hete éktelenkedik egy horogkereszt a város legforgalmasabb pontján. És onnan 50 méterre, a gimnázium falán egy másik mocsok. Ezekkel együtt kell élnünk?