2025.08.27. (szerda)

Mit nem bírhatott el a papír?

Mit nem bírhatott el a papír?

Dátum:

Szerintem a háború után Szolnokon élők közül is kevesen tudták, hogy hol lehet a helyi Felszabadulás tér. Aminek emlékét leginkább néhány képeslap őrzi a negyvenes-ötvenes évek fordulójáról. Amikor nem minden pletykát bírt el a papír, mármint a képes levelezőlap írható oldala.

Szerintem a háború után Szolnokon élők közül is kevesen tudták, hogy hol lehet a helyi Felszabadulás tér. Aminek emlékét leginkább néhány képeslap őrzi a negyvenes-ötvenes évek fordulójáról. Amikor nem minden pletykát bírt el a papír, mármint a képes levelezőlap írható oldala.

Cseh Géza sokszor citált, Szolnoki utcanevek című könyvében csak a Felszabadulás-parkról tesz említést, ami a Verseghy gimnáziummal szemben található, mai Tisza-park volt 1945 és 1966 között. Felszabadulás térről azonban csak a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kiadott képeslapokon lehet olvasni. Ezek alapján úgy tűnik, hogy akkoriban így nevezték a Megyeháza mögötti területet, azaz a jelenlegi Rózsaparkot, de talán a Verseghy-park egy részét is. Elnevezését minden bizonnyal annak az emlékműnek köszönhette, amely többek között a Szolnokra érkező szovjet katonákat, állítólag azon a helyen lelkesen fogadó helyi munkásokat ábrázolta. Hogy az 1956-ban elpusztított emlékművön megörökített jelenet hazugság – mert 1944-ben a Vörös Hadsereg bevonuló tagjai leginkább malenkíj robotra hurcolható férfiakra és megerőszakolható nőkre vadásztak – talán a kortársak is tudták.

A tér neve azonban nemcsak emiatt merülhetett gyorsan feledésbe, illetve kerülte el a szolnokiak figyelmét. Maga a tér ugyanis nem sokáig létezett abban a formájában, ahogy ezen az 1948 előtti felvételen látjuk. Ahonnan ugyanis a felvételt készítették, 1948-ban már a Damjanich uszoda volt, ami aztán szép lassan az egész teret elfoglalta. Mivel a Felszabadulás tér utcanév-jegyzékből való törlésére szerintem nem nagyon lehetett gondolni 1989 előtt, nem zárhatjuk ki, hogy mi voltunk a „béketábor” egyetlen városa, ahol csobbanni, napozni és tengózni lehetett egy ilyen nevű közterületen.

Hogy ez a kép a „felszabadulás” után készült, arra leginkább a Szapáry-szobor hiánya utal. Ha ugyanis egy 1944 előtti fotót hasznosítottak volna újra a képeslapok kiadásának monopóliumával rendelékező, állami Művészeti Alkotások Vállalatánál – amire egyébként szolnoki példát is ismerünk -, akkor a néhai miniszterelnököt mintázó alkotásnak látszódnia kellene a Megyeháza előtt. Azt nem hinném, hogy a felvétel középpontjában álló, teraszos tetejű termálkút takarná ki.

Egyébként erős a gyanúm, hogy az ezt a képeslapot 1950-ben postára adó két hölgyet egyáltalán nem érdekelte, mi van a fotón, vagy mi a neve az ábrázolt térnek. A szöveg ugyanis arról tanúskodik, hogy a – feltételezésem szerint – két barátnő a Gólya kocsmában – tehát az Eötvös tér sarkán – ülve írta üzenetét a valamiért Szegeden tartózkodó barátnőjüknek. Aki nagyon hiányzott nekik, főleg azért, mert számtalan olyan „újságuk” volt, amit „a papír nem bír el”. Hú de jó lenne tudni, miről vagy kiről is akarhattak pletykálkodni azok a hölgyek, akik hatvanhat évvel ezelőtt 40 fillért szántak ennek a rövidke üzenetnek a postára adására, aminek köszönhetően ez a fotó is megmaradt az akkor még létező, ám már akkor is feledésbe merülő szolnoki Felszabadulás térről.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A fákat már kivágták

Fiumében is megtudhatták 1911 tavaszán, hogy a szolnoki Fasor képeslapra kívánkozott fasorát nem sokkal korábban, az utca rendezése miatt kivágták. A mából nézve talán ennél érdekesebb az a nagyjából negyven ember - jórészt mezítlábas gyerek -, akiket az ismeretlen fotós megörökített.

Két férfi a Zagyva-gáton

Két férfi sétál a Zagyva-gáton, a Tabán mögött, valamikor a hatvanas évek végén. Ha akarom, akkor ebből a fotóból egy falusi és egy városi képet is tudok vágni. Illetve mellé tehetek egy pár hónappal későbbi fotót is, amikor már gépek túrták az árteret.

Az ügynök fotója

Ennél szebb, kifejezőbb és nagyobb reklámértékű fotó nem hiszem, hogy készült Szolnokról a két világháború között. Ami nem véletlen, hiszen a korabeli képeslapfotózás és gyártás legnagyobbjának a munkájáról van szó. Ifjabb Weinstock Ernő 1928-ban járt Szolnokon.

Lipcse, Szolnok, Vác

Macskaköves kocsiút, mellette vízelvezető-árok, aztán fiatal fasor - talán akáccal -, a házfalaknál pedig járda. Ilyennek örökítette meg a lipcsei Dr. Trenkler cég a szolnoki Szapáry utcát 1906-ban. E kép alapján egyértelmű, hogy a néhai rendőrség sarki épülete idősebb az Ehrlich-féle háznál.