Nem volt az olyan régen, amikor még Szolnok nagy ipartelepeire a Vöröshadsereg útján lehetett eljutni. És még a harmincat se töltötték be azok, akik még a Szovjetunió néphadseregéről – az akkori világ legnagyobb létszámú seregéről – elnevezett szolnoki utcában álló megyei kórházban születtek. Ami persze nem függ össze azzal, hogy ma már csak véletlenül lehet olyan házszámtáblára bukkanni, amelyen ez az 1991-ben eltörölt megnevezés olvasható. Nem mintha hiányozna, de azért a történelmi tényekhez mégiscsak hozzátartozik, hogy 1944-ben, a mai Tószegi úton haladva érték el Szolnokot a németek ellen harcoló szovjet katonák. Aminek következményeire azért túl sok helyen nem emlékeztetünk a városban. Tehát nem olyan nagy baj, ha legalább az esélyét meghagyjuk, hogy egy fiatal rákérdezhessen, mi a fenéért hívták így ezt az utcát.
Az érdeklődőknek megmutathatjuk a Malinovszkíj marsall nevét őrző házszámtáblát is a mai Mária utcában. Ami ugye Malinovszkíj előtt Mária, utána viszont a Május 1. nevet viselte, hogy aztán a rendszerváltás után visszakapja eredeti nevét. Már többször írtam erről a tábláról, ami csoda, hogy megmaradt. Főleg annak fényében, hogy például Május 1. utca feliratot, ugyanebben az utcában, sehol sem találtam. És talán nemcsak azért, mert a sok névváltozás közben rengeteg ház is eltűnt az utcából. Mindenesetre, ha valaki érdeklődne, hogy mettől meddig volt ez az utca Malinovszkíj, jegyezzük meg: előbb vették le nevét a szolnoki térképekről, minthogy az illető megszűnt volna a Szovjetunió legfőbb döntéshozó szervének tagja és egyben hadügyminiszter lenni.
Nem kevésbé érdekesek a mai Elek István, korábban Dimitrov, előtte meg Elek Dávid utca házszámtáblái sem. Főleg, hogy itt mind a három névre utalót találunk, azaz nagyjából kilenc évtizedet ölelnek át ezek a kis táblák. A 11-es számú házon a mai napig olvashatjuk Elek Dávid nevét, akiről kevesen tudják, hogy 1883 és 1885 között Szolnok polgármestere volt. Éppen abban az időben, amikor a földszintes, falusias épület helyén elkészült a mai Városháza, tehát lehet, hogy ennél a kint felejtett táblácskánál többet érdemelne. Nem messze tőle, a 3-as számú házon meg ott van az utca harmadik névadójára – a közterület első neve Árok volt, az itt csordogáló Büge patak miatt – utaló házszámtábla, ami arra emlékeztet, hogy a volt polgármester után, az egy évvel korábban elhunyt, a Reichstag felgyújtásával magának nevet szerző Georgi Dimitrov, bolgár kommunista vezér nevét viselte az utca. A rendszerváltás után az ő helyére került Dr. Elek István neve, aki nemcsak Szolnokon született, de a két világháború között és még utána is egy ideig itt praktizált, amíg el nem sikerült üldözni.
És, ha már tipikus, XX. századi, szolnoki életpályákra akarunk utcanév-táblákkal utalni, akkor érdemes a Pozsonyi út felé kanyarodni, mert itt-ott még felfedezhető a rendszerváltás előtti házszámtáblákon Keskeny János neve. Aki a munkásmozgalom helyi harcosa volt, akit a Horthy-korszakban bebörtönöztek – mert, ilyesmi is előfordult Szolnokon -, így 1945 után akár fényes karrier is várhatott volna rá, ha az év elején nem gázolja halálra egy teherautó. Ráadásul éppen egy szovjet, katonai teherautó. Bokányi Dezsőről viszont csak annyit tudok, hogy a második világháború után őt is, mint a munkásmozgalom helyi hősét tartotta számon a történetírás, így 1950 és 1991 között a mai Hold utca viselhette a nevét. Amire legnagyobb csodálkozásomra ugyancsak egy immár legalább negyedszázados házszámtábla utal.
A rendszerváltás előtti időkre utaló házszámtáblákat keresve nem hagyhatjuk ki a Vöröscsillag út 26. számú táblát, ami a Városmajor utcában található. Mivel az egykori Scheftsik-telep kiépülése arra az időre esik, amikor ez a közterület a szocializmus jelképének nevét viselte, nehezen bukkanhatnánk olyan házszámtáblára, amire 1950 előtt festették a Városmajor nevet. Vöröscsillagból is csak ez az egy maradt, ami valószínűleg a telekre épített pedagógusszállóval lehet egyidős. Miként a Zagyva túloldalán, a születésekor Kun Béláról elnevezett Szolnok Ispán körúti tízemeletes 5. számú táblája is a ház építése, azaz az utca megnyitása óta lehet a helyén.
Lehet, hogy tévedek, de a legtöbb, ma már érvénytelen házszámtábla a valamikori Úttörő utcában található. Ami ugye a Felső Büge, Tehén, Konstantin, Úttörő és 1991-től ismét Konstantin változásokon keresztül jutott mai nevéhez. És, ahol legalább a házszámok helyei nem változtak az elmúlt hetvenhat évben. Hogy annak idején miért éppen ezt az utcát „tisztelték” meg a korszak ifjúsági mozgalmának a nevével, nem tudom, de szerintem a mából nézve már különösebb jelentősége nincs is. Miként a kint felejtett vagy hagyott házszámtábláknak sem, amelyeket a magam részéről ugyanúgy megőriznék, mint a régi szobrokat. Mert rólunk és nekünk mesélnek, meg segíthetnek abban, hogy majd mesélhessünk, mondjuk egy olyan korról, amit azért nem nagyon kívánnánk vissza.
