A Milléren még fellelhető, egykor szebb napokat látott Vízügyi Múzeum lassan, de biztosan pusztul. A Hoffherr traktor évek óta nincs már a helyén, így nem lehet tanúja az egykor gondosan összegyűjtött eszközök és berendezések eltűnésének, szétkorhadásának. Néhány honlap még létező kiállítóhelyként utal a különleges szolnoki gyűjteményre, de reméljük, a kirándulók kedve az aszfaltot csak nyomokban tartalmazó odavezető úton elmegy a látogatástól, így valamivel kisebb a szégyenünk.

Elsőre azt mondanám, hogy a Tiszaparti sétány mellvédjének túloldalán egy másik, csak a folyó felől látható világ van. De nem mondom, mert a fal sok helyen ugyanúgy össze van firkálva, a RepTár felé eső végén pedig a növények gondozásával is vannak bajok. Lehet, hogy arrafelé inkább egy másik Szolnok van? Pont ott, ahol éledezik a máshonnan is látható turizmusunk? Halálfej és némi gaz egy hatalmas virágtartón. Miért?

Látszólag teljesen rendben van. Sőt! Még nem rúgták ki az ablakát, a pad és a tető is a helyén. Tehát nem is panaszkodjunk. Az idióta firkálások megszokottak. A vadplakátok elkerülhetetlenek. A pad alatt kibújó gaz vicces. A kissé koszos üveg meg a hibahatár. Buszmegálló anno 2015 Szolnok. Lehetne másmilyen is vagy lentebb adjuk/adtuk az igényeinket?

Komoly pénzért újította fel a város a Baross utcai járdát. Ami akár szép is lehetne. Ha nem lennének közműszolgáltatók, akik nagyhatalomként működnek, és akiknek mindegy, hogy milyen szakadt, undorító közműfedőket használnak, mert úgyis zakatol a monopólium. Így tehát minden nap érzékelhetjük, hogy ki az úr a "szőlőben", és kinek mit ér a közös. Akarhatunk mi szépet, ha ők tesznek rá.