Egészen eddig azt gondoltam, hogy Szolnok első valóban használható várostérképét 1927-ben készítették el, majd a helyi kartográfia területén az ötvenes évek közepéig nem történt semmi. Azaz közel három évtizeden keresztül ugyanazt a térképet használta mindenki, aki tájékozódni akart Szolnokon. Ami hihetőnek tűnt a nehézkes adatfelvétel, a második világháború és az újjáépítés időszaka miatt, meg azért is, mert nem sokat változott a városszerkezet abban a három évtizedben. Ma már tudom, hogy tévedtem. Erre pedig a Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki egységétől kölcsönkapott, egyébként a kéményseprő kerületek újraosztásához – kettőből három lett – használt térképet böngészve döbbentem rá. Ugyanis a szűken vett belvárosban megakadt a szemem a Mussolini utcán, ami nemcsak a térképre lett beírva, de az utcanévjegyzékben is javították. Pontosabban az áthúzott Magyar utca név mellé odaírták: Mussolini út.
Mivel a kéményseprői kerületek újraosztását 1939 márciusában fogadták el, az olasz fasiszta vezér nevét pedig 1937 és 1945 között viselte a Magyar utca, nyilvánvaló, hogy az 1927-es térképet alapnak használó mutáció valamikor a harmincas évek végén készülhetett. És jobban megnézve látható rajta az is, hogy bizonyos részeken hogyan fejlődött a Szolnok.
Mert például a Scheftsik-telepen, a Verseghy és a Rózsa utca között újabb közterületeket nyitottak, ahol már a számozott házhelyeket is jelölte a térkép. Így ezen az eredetinél legalább egy évtizeddel fiatalabb rajzon már ott a Rezeda, a Pálma, a Muskátli, az Árpád és a Jázmin utca is. Sőt, a Verseghy utca és a Tisza közötti területen, nagyjából a mai Vízművek mögött már létezik a Besenyszög felé vezető főútra merőleges Botond és Álmos utca, illetve az ezeket összekötő Csongor, Bulcsú és Előd utcák. Amelyek egyébként még 1927 előtt kapták a nevüket, tehát valószínűleg, nem sokkal az eredeti térkép adatfelvétele előtt – ami a kiadás előtt egy-két évvel történhetett – nyílhattak.
Hasonló módon jöhettek létre házhelyek a Meggyesi telepen is, azaz a Thököly és az Újszász út között, a sínek túloldalán. Az itteni kistelkeket 1936-tól oszthatták, hiszen a Vadász, a Szarvas, a Puszta és a Halom utcaneveket 1936-ban jegyezték be Szolnok közterületi jegyzékébe. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezeket a kisebb házhelyeket a harmincas évek közepétől megerősíteni kívánt kishivatalnokoknak, munkásoknak, alsóbb középosztálybelieknek szánták. Miként a kórház mögötti Bokréta, Virág és Ág utcai telkeket is, amelyek ugyancsak hiányoznak még az 1927-es eredeti térképről.
De van más eltérés is az 1927-es térkép és a valószínűleg 1937-ben megjelent mutáció között.
Mert az egy dolog, hogy a térkép jobb alsó negyedét elfoglaló utcajegyzéket teljesen újra kellett szedni, hiszen nemcsak a megváltozott utcaneveket, de az új utcákat is beírták. (A Magyar utca átkeresztelése mellett az addigi Halász utca kapott új nevet, ami 1936 óta Dr. Balogh Kálmán orvos nevét viseli.) Emellett arra is volt kapacitása a szerkesztést végző „Szolnok m. város mérnöki hivatala” munkatársainak, hogy a korábban nem jelölt református templomot és zsinagógát is berajzolják a térképre.
Ennek ismeretében pedig kifejezetten érdekes, hogy az 1932-ben átadott Evangélikus templom miért nem került fel a frissített térképre. Illetve, hogy a Scheftsik – ma Kellner Gyula – utca folytatása, ami jelenleg a Verseghy park széle, miért nem lett kiegyenesítve a rajzon. Holott a korabeli képeslapok erre utalnak. Persze van ennél izgalmasabb kérdés is. Mert nagyon jó lenne tudni, hogy az 1927-es eredeti térkép 1937-es mutációján kívül létezik-e további változata ennek a Szolnok ábrázolásnak. Hiszen, ha tíz évvel az első megjelenése után, egyértelműen az eredeti rajzot használva elkészülhetett egy ilyen mutáció, akkor akár a második világháború után is kiadhattak egy még újabb verziót.
