A világ számtalan pontjára özönlenek a turisták, hogy magas helyekre másszanak fel, vagy éppen üvegaljú kilátókon ácsorogjanak. Szolnok központjában toronyházak állnak, amelyekkel a következő tíz évben valamit kezdeni kell. Eszement ötletem támadt.
Tudom, hogy négy nappal a Szolnokot ért legsúlyosabb légitámadás hetvenedik évfordulója és két nappal a Trianoni döntés 94. évfordulója után nehéz a világtörténelmet formáló D day-ről, azaz a normandiai partraszállás kezdetéről beszélni. Ám szerintem szükséges. Szolnokon is.
Ízelítő a nagy orosz medve kicsinyke képviselőiből. Életem eddigi legfinomabb narancsai és grépfrútjai. Egy négyzetkilométeren belül legalább négy felekezet temploma. Órányira egymástól hűvös alpesi táj és mediterrán tengerpart. Ciprus, ami miatt egy bő hétig nem frissült az oldal.
Olyan képek azonosításában szeretném a blogSzolnok olvasóinak a segítségét kérni, amelyeket képtelen vagyok megfejteni. Az egyik egy legalább hetvenöt éves kereskedést ábrázol. A másik viszont lehet, hogy nem is Szolnokot mutatja. Akinek van ötlete, jelentkezzen!
Ha nincs ez az Unió kontra akácfa mizéria, soha nem kezdem el figyelmi a szolnoki akácfákat. Pedig tényleg milyen sok akácos utunk van. Már csak ezért is bosszantana, ha valaki kitalálná, hogy vágjuk ki az összes akácfát. Nem szép, nem is régóta magyar, de több okból szeretem.
