2025.08.27. (szerda)

Navigálás 1927-ben

Navigálás 1927-ben

Dátum:

Ha valaki nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt megérkezett Szolnokra, és valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy szeretné felfedezni ennek a rendezett tanácsú városnak a környékét, mondjuk azt a Központi járást, aminek a székhelye is volt, akkor nagy eséllyel egy ilyen térképpel vághatott neki az útnak.

Mai szemmel nézve azonban Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye 1927 decemberében rögzített térképe nagy segítséget nem nyújthatott az utazáshoz. Azonban ne felejtsük el, hogy az előző évszázad elején, amikor alig ötvenéves múltra tekintett vissza a nagytömegű, közhasználatú térképek gyártása, egy ilyen nyomtatvány is hatalmas segítség lehetett egy idegennek. Mert például rögzítette a legfontosabb főutakat és vasúti vonalakat, amelyek az elmúlt szűk száz évben sem sokat változtak. Hacsak azt nem tekintjük jelentős módosulásnak, hogy e térképen még külön jelölték az állami – ilyen a vármegyében csak a jelenlegi 4-es volt – és a megyei – mint például a Szolnokot érintő mai 442-es és 32-es – fenntartású utakat.

Amennyiben jó szeme volt a korabeli utazónak, e térképen azt is felfedezhette, hogy Szolnokon gőzhajóállomás üzemel, ahonnan akár Tiszavárkonyba, Vezsenybe vagy Tiszakürtre is tovább utazhatott hajóval. Számomra meglepő, hogy a Tiszán fölfelé sehol nem jelöl gőzhajóállomást a térkép, amit se a folyó túlzott kanyargós voltával, se a partján fekvő települések méretével nem tudok magyarázni. Főleg, hogy tudtommal egészen a hatvanas évek végéig volt hajóközlekedés a másik irányba is.

Mindenesetre ez a térkép legalább abban segített, hogy egy-egy települést merre is keressen az utazó. (Mondom, abban a korban vagyunk, amikor még nem létezett semmiféle navigációs rendszer és kereső, hanem az emberek a saját tudásukra támaszkodva, ilyen nyomtatványok segítségével tájékozódtak.) Mert, ha például Kisszandára vagy Nagyszandára kellett mennie az utazónak, akkor be tudta lőni, hogy azok még a rendezett tanácsú Szolnok város határában találhatók, egyik az élő, másik az akkor már Holt-Tisza mellett, de mindenképpen a Tisza bal partján. Viszont, ha Palotásszentiván vagy Malomszeg volt az úti célja, akkor Szolnok határán belül, de nagyjából észak felé kellett indulnia. És miközben a Czakó István által átdolgozott térképet nézegette, talán elgondolkodhatott azon is, hogy a megye hat rendezett tanácsú városa közül miért éppen a megyeszékhely határa a legkisebb. (Ha pedig netán Rákócziújfalura kellett volna mennie, akkor vagy becsapták, vagy időcsapdába került.)

Képzeletben ma bolyongva ezen a térképen, feltűnik néhány apró változás a megye harminc évvel korábbi, Posner Károly Lajos és fia gondozásában megjelent, 1894-es nyomtatványához képest. Például, hogy a korábbi nyolc rendezett tanácsú városból 1927-re hat maradt, mert Kunhegyes és Kunszentmárton elvesztette ezt a jogállását. Ugyanakkor az 1894-es öt járás helyett ekkor már hat volt a megyében, ami leginkább Szolnokot érintette, hiszen az addigi Jászsági Alsó járás déli részéből létrehozták a megyeszékhely környékét lefedő Központi járást. Olyan érdekességekkel, mint például Szajol e járáshoz tartozásával, holott a települést csak a Törökszentmiklósról irányított Tiszai Közép járáson keresztül lehetett megközelíteni. Vagy Tiszavárkony és Vezseny ide tartozásával, ami meg vagy hajóval, vagy komppal, vagy az akkor még a szomszédos Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyéhez tartozó Tószegen keresztül volt megközelíthető. És akkor azt a kérdést még nem is feszegettük, hogy hová lett 122 négyzetkilométernyi terület a megyéből 1927-re.

Mindez persze nem több mint régi, érdekes nyomtatványok nézegetése. Amit kilencven év múlva nem biztos, hogy meg lehet majd így tenni mai, 2016-os térképekkel, hiszen a digitális korban lenyomatok alig maradnak, mert minden aktualizálható, azaz felülírható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (115.): Ligetünk főutcája

Ez az idén 55 éve elkeresztelt utca, hosszához viszonyítva, Szolnok legritkábban lakott közterülete (ma még). De azt is mondhatjuk, a város leghosszabb zsákutcája (ma még). Itt a házszámoknak számunkra nincs jelentőségük, hiszen minden szolnoki tudja, mi, hol található a Tiszaligeti sétányon.

Szocialista város született

Ideiglenes Tisza-híd, Ságvári körúti házak, Kossuth téri irodaház, SZTK, Ságvári Művelődési Központ, a vegyiművek és a lakótelepe, a Dami és a szabadtéri színpad - nagyjából ezek épület Szolnokon a második világháború vége és az '56-os forradalom között. De sokkal több minden alakult át.

Utcasoroló (104.): Nehezen visszakapott név

Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után kapta vissza - nem az eredeti - nevét a szolnoki Kapisztrán János utca, holott erre már 1957-ben is volt törekvés. Az egykori állampárti kongresszusok helyszínének nevet adó Rózsa Ferenc elnevezés még ma is sok helyen olvasható.

Utcasoroló (40.): Várkonyi tér

(VAKÁCIÓ) A Várkonyi tér egy városépítészeti kuriózum, ami nemcsak Szolnokon ritkaság. Ha ugyanis körüljárjuk, kiderül, hogy építészetileg egységes, ráadásul a korábbi városfejlesztés során meghatározott funkciót tölt. Lassan fél évszázada Szolnok fontos közterülete.