NYÁRI ISMÉTLÉS

A Kossuth tér és a Kossuth Lajos utca sarkán álló, úgynevezett 1. számú irodaházat 1953-ban, az első öt éves terv idején adták át. Hogy előtte mi lehetett a helyén, arról kevés fotó tanúskodik, amiből arra következtethetünk: nem itt állhatott az egykori Piac, majd Kossuth tér legszebb háza. Egy, a két világháború közötti évekből származó képeslapon látszik, hogy a térnek ezt a végét egy földszintes, az utcára nyíló ajtói alapján feltételezhetően üzleteknek otthont adó épület zárta le. Bár bizonyíték nincs rá, de a körülötte álló épületek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a „bazár-szerű” ház helyére talán már az ötvenes évek előtt is tervezhettek a teret és a hidak felé vezető utcát szegélyező „palotákhoz” hasonló épületet.

Ám az építkezés csak az ötvenes évek elején kezdődött el. Bő félévtizeddel azután, hogy a Papp Imre vezette szakemberek 1946-ban elkészítették azt a városfejlesztési tervet, ami jórészt a mai napig meghatározza Szolnok szerkezetét. Az irodaház felépítését indokolhatta, hogy a rohamos léptekben iparosodó, illetve lakosságszámában is elképesztő ütemben gyarapodó városban ekkor még a megye- és a városházán kívül egyetlen olyan épület sem volt, amely alkalmas lett volna a sokasodó hivatalok elhelyezésére.

Az irodaház tervezésére a Középület Tervező Vállalatnál (KÖZTI) dolgozó Rimanóczy Gyula kapott megbízást, akit joggal nevezhetünk a kor egyik sztárépítészének is. Annak ellenére, hogy az 1903-ban született és a Műegyetemen diplomát szerzett építész 1933 és 1948 között már önálló tervezőirodát vitt, és templomépítő munkásságát például a fővárosi Bosnyák téri templom fémjelzi. A „rendszerváltás” után viszont az ipari épület, iskola és irodaház építés egyik meghatározó alakja volt. Tervezőasztalán születtek meg a Veszprémi Egyetem épületei, vagy a budai Duna-part Szabadság- és Petőfi-hidak közötti szakaszát uraló Műegyetem R épülete, amiért később Kossuth-díjat is kapott. Ajkán vájáriskolát, Várpalotán középiskolát, Győrben pedig – ma már műemléknek számító – ipari-tanuló iskolát tervezett a szocialista realista építészet jegyében.

Szolnokon nemcsak az 1. számú irodaház jelezte, hogy a nehézipar fejlesztésével párhuzamosan a város arculatán is komoly nyomot akar hagyni az új világ. A szocreál építészet első alkotása, a Ságvári Endre Művelődési Ház 1950-ben készült el a mai Szapáry úton. A Ságvári körúton a piactól a Zagyva-hídig tartó házsora is ekkor épült. Az SZTK építését pedig akkoriban kezdhették, amikor a Kossuth téri irodaházat átadták.

Hogy mikor került az „OTP, a lakosság szolgálatában” zöld neonreklám az épület tetejére, sajnos nem tudni. Ahogy annak sincs nyoma, mikor és miért szerelték le onnan. Ugyancsak régi képeslapok alapján állítható, hogy a fényreklám a hatvanas évek elején még nem volt ott, a rendszerváltáskor viszont még biztosan világított.

Emlékeim szerint bank nem működött az épületben. Viszont 1954-től, legalább fél évszázadon keresztül itt szerkesztették a megyei napilapot, amely a Baross utca 7-ből tette át ide a székhelyét. És ami miatt a szolnoki rendszerváltás egyik emblematikus épülete lett az 1. számú irodaház. Ugyanis 1989 őszén, a frissen alakuló pártok egyik első közös megmozdulása volt az addig az állampárt felügyelete alatt működő megyei napilap jelképes el-, pontosabban lefoglalása. Fodor Tamás, rendező vezetésével az épület előtt demokráciát és sajtószabadságot követelők az esemény végén körbefogták az épületet, majd kívülről kezüket a falra téve, lefoglalták azt. Persze a pártlapot nem tudták megszerezni – azt máig tisztázatlan körülmények között egy német cég privatizálta -, viszont nem sokkal később az új pártok itt kapott városi irodát. Máig felejthetetlen emlékem az első emeleti büfében, egy helyi kisgazda potentát szájából elhangzó mondat: „aki fideszes, annál neveltetési problémák vannak”.

A háromemeletes, alápincézett, szabályos négyzet alakú épület egy jellegtelen udvart fog közre. Ami miatt mégis érdemes egy-egy pillantást rávetni, az a bejárati kapu díszítettsége, illetve a legfelső ablaksor fölött futó stukkók.

(A cikk először január 17-én jelent meg.)