NYÁRI ISMÉTLÉS

Internetes fórumokon és a város múltját idéző beszélgetésekben is gyakran előkerül a Madas-ház. Két kérdésben szokott vita lenni: az egyik, hogy pontosan hol is állt ez a ház, így hol volt hatvanas években a 33-as számú ruházati bolt, a másik pedig, hogy mikor és miért bontották el ezt az impozáns bérházat.

Őszintén bevallom, az első fotók alapján, amelyek túl közelről, azaz a környezete nélkül ábrázolták a házat, nem tudtam belőni az épület helyét. Aztán, ahogy egyre több kép került elő róla, már sejtettem, hogy valahol a Baross utca elején, az úgynevezett 1-es ABC-vel szemben állhatott. Ebből azonban azt a téves következtetést vontam le, hogy az épület a pártbizottság – fehérház – építésének lett az áldozata 1965 körül. Ám egy későbbi kép, amelyen a háttérben már a Vízügyi székház is látható cáfolta ezt a feltevést, hiszen azt közel egy évtizeddel később (1973-75) emelték.

A megoldásban Szolnok harmincas években készült térképe, illetve Bojtos Gábortól – a megyei levéltár munkatársától – kapott fotók segítettek. Ezek alapján ugyanis egyértelmű, hogy a Madas-ház, azaz a Baross utca 7. szám a Sütő utca torkolatával szemben, kicsit a vasútállomás felé volt. A fotók és a térképek a fenti tévedésre is magyarázatot adnak: a pártház nem Baross utcai telekre, hanem az azzal párhuzamos utcában épült fel. Ebből és a levéltári fotókból pedig az is egyértelműen kiderül, hogy a Madas-házat később tüntették el.

Bojtos Gábor a mikor kiderítésében is nagy segítségemre volt. Előkereste ugyanis a Néplapnak azokat a számait, amelyek a ház elbontásáról számolnak be. Ezek alapján pedig egyértelmű, hogy a Madas-ház a 4-es út bővítésének esett áldozatul, és 1973 decemberében robbantották fel. Akkor, amikor a mögötte lévő területen már gőzerővel folyt a Pelikán Szálló és a Vízügyi Székház építése, továbbá döntés született a Centrum Áruház és a pártház előtti aluljáró megépítéséről. A korabeli újságokból az is kiderül, hogy 1973 nyarán a 33-as ruházati boltban még sikeres szezonvégi kiárusítást tartottak, sőt az üzletet működtető Ideál Kiskereskedelmi Vállalat azt tervezte, hogy december 24-én este ötig várja a vásárlókat itt, a Madas-házban. Ez utóbbiból azonban nem lett semmi.

A Madas-ház pusztulástörténete nagyban összekapcsolódik a szolnoki áruházak történetével is. A kiskereskedelmi vállalat ugyanis összesen 12 millió forintot kapott a Madas-házban lévő üzletek elvesztéséért cserébe a 4-es számú utat építtető Közlekedési és Postaügyi Minisztériumtól, illetve a várostól. Már csak azért is, hogy a főút új nyomvonalának útjában álló ház lebontásáig új áruházakat építsen. Ez azonban csak nehézségek árán történt meg, így 1973. november 7-én megnyitotta kapuit a Ságvári körúti foghíjtelken épített sportbolt, majd némi csúszással a Kossuth téri Sztár áruház. (Ennek a történetére egy másik cikkben még visszatérnék!)

A Madas-ház története természetesen nem lenne teljes, ha nem adnánk választ arra, honnan kapta az épület a nevét. Ebben is Bojtos Gábor volt segítségemre, aki több dokumentumot is előkeresett a ház múltjával kapcsolatban a levéltár gyűjteményéből.

A ház az építtetőjéről, Madas Mihályról kapta a nevét. Róla jelenleg annyit tudunk, hogy 1880-ban született Nagyszalontán, 1898-ban szabadult fel, mint kőműves tanuló, 1906-tól önálló iparos, a múlt század harmincas éviben pedig Szolnok egyik legismertebb építési vállalkozója, és legkeresettebb mestere. Az első világháborúban a 29-es gyalogezredben szolgált, a harmincas években pedig előbb a megyei önkormányzatnak majd a városi testületnek volt a tagja. A korabeli dokumentumok szerint számos impozáns középületet és magánépületet köszönhet neki a város, amelyek közül az egyik lehetett a Baross utca 7. szám alatt felépült, alápincézett, háromemeletes bérház. Ezen kívül nagy valószínűséggel köze lehetett a régi mentőállomással szembeni, a belső udvaron hosszan elnyúló, szerény kivitelű bérházhoz és a valamikori vágóhíd építéséhez is.

Sajnos ma még feldolgozatlan Madas Mihály további életútja, így nem tudni, mikor és hol halt meg. Ugyanígy ismeretlen a Madas-ház szerepe a szolnoki gettóban, illetve az épület államosításának története.

Egy dologra azonban nagyjából biztos választ adhatunk. A Madas-házat csak akkor lehetett volna megmenteni, ha a 4-es utat a hetvenes években nem kiszélesítik, hanem a belvárost elkerülve, valahol a Zagyva partján vezetik el, ahogy volt is szó erről a tervezési időszakában.

(A cikk először 2012. február 10-én jelent meg.)