A szolnoki vasútállomás felől érkezve a múlt század elején, egy kissé borús, kora őszi napon ilyen kép fogadhatott egy utazót a Baross és a Sütő utca kereszteződésénél. Ma az egykori 1-es ABC parkolója van ott, ahol valamikor 1907 és 1913 között a képen látható szekerek haladtak.

Gerő Ignác(z) szolnoki fényképész, aki Szigeti Henrikhez hasonló mennyiségű városképet hagyott ránk a múlt század elejéről, valamikor 1907 és 1913 között állította fel fényképezőgépét a Baross utca 10. szám előtt, a kocsiúton. Hogy korábban nem tehette, arra a legtávolabb látható, legmagasabb épület tetőszerkezete a bizonyíték, hiszen ott a Szapáry utcai kereszteződésen túl, a néhai Gorove út 16. számú telken 1907-ben felépített Népbankot látjuk. Nagyon halványan, de még így is kivehető az épület tetején álló, a város főterére – azaz a piactérre – tekintő Hermész-szobor sziluettje. A fenti intervallumnál későbbi fotózást pedig az itt bemutatott képeslap postára adásának dátuma zárja ki, hiszen Miska 1913. szeptember 20-án küldte „leírhatatlan” érzéseit a Mezőberényben élő Csermák úrleánynak.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy Gerő Ignác(z) képe első ránézésre is egy gazdaságilag élénk, még azt is mondhatjuk, tehetős város képét tárja elénk. A helyi gazdaság működésére utal, hogy a fentebb említett Népbankon kívül egy másik pénzintézetet is látunk a fotón. A kép előterében, a Sütő utca sarkán, ott ahol ma is bank működik, az iparosok, kereskedők és gazdák bankja működött anno az alápincézett, eklektikus, emeletes házban, miként a homlokzati reklámok és felíratok is hirdetik. Ez utóbbiakról az is kiderül, hogy a bank épületében biztosító társaság is kínálta szolgáltatásait, ami ugyancsak a helyi gazdaság erejét mutatja a 20. század elején. De érdemes észrevenni a forgalmas járdák fölé belógó cégéreket is, hogy a városi kertészet létére utaló megtámasztott facsemetékről, a kövezett útról, a közvilágításról – amiket a helyi adóbevételekből tartottak fenn – már ne is beszéljünk.

Érdekes, hogy a Baross utca elejének páratlan oldala milyen jól túlélte az elmúlt évszázadot. Igaz, a Sütő utcai banképületnek ma már csak a homlokzata az eredeti, ami Szolnokon a mai napig kuriózumnak számít. A mellette álló ház 1-es ABC-kén ivódott a szolnoki köztudatba, pedig csak valamikor az ötvenes évek elején kapta meg azt a számot a földszintjén több mint hét évtizeden keresztül működő élelmiszerbolt. Jól látható, hogy az előző századfordulón ennek a háznak nemcsak az első emeletén is üzletek működhettek, második emeletén pedig elegáns lakások nézhettek a város főutcájára. Milyen fantasztikus lenne egyszer eredeti szépségében látni legalább a homlokzatát. Érdekes, hogy mellette, a 4-es számú telken, 120 évvel ezelőtt még két ház osztozott, helyükre jóval később kerülhetett a ma éppen felújítás alatt lévő épület. A Baross utca első háza pedig természetesen a Kindlovics bazár, amelynek üzleti portáljai még így is jól kivehetők.

Az összes többi ház, amikert Gerő Ignác(z) ránk hagyott a fotóján, már csak emlék. Az utca végével szemben lévő földszintes házak helyére Nerfeldék 1929-ben építették fel szép palotájukat, amit majd bő fél évszázaddal később rombolnak le, hogy a mai Árkád kerüljön a helyére. A mögöttük kilátszó Népbank Hermész-szobra valószínűleg az 1944-es ostrom idején tűnt el, a magas tetőszerkezetet pedig 1973-74-ben, a Sztár kialakításakor bontották vissza. A Baross utca legeleje, ezen a képen alig látható 1-es számú telek két háza – szerintem – ugyancsak a második világháborúban semmisülhetett meg, mert a későbbi felvételeken már csak foghíj látható azon a helyen. A bal oldali emeletes, klinkertéglás házat 1973-ban, a 4-es rekonstrukciója során bontották el, pedig – mint már sokszor megírtam – e házban alakult meg 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki szervezete. A Gerő Ignác(z)hoz annak idején legközelebb lévő bal oldali házban, az ugyancsak 1973-as lebontása előtt a Tiszavirág cukrászda működött, míg a háború előtt a Kalmár vaskereskedés, ahol anno sokan vásároltak kerékpárt.

Ezen a felvételen természetesen nem látszik, de azért érdemes még egy dologról megemlékezni a régi Szolnok kapcsán. Ahonnan Gerő Ignác(z) fotózott, az három szolnoki kerület metszéspontja volt egykor. A felvétel jobb oldalán lévő házak ugyanis a szolnoki V. kerületben, a balra lévők a II. kerületben, míg a képről már lemaradt Csarnok utcai saroktelek a III. kerületben állt. Azaz a képen dolgukra siető elődeink a Baross utca rövid szakaszán betérhettek akár egy belvárosi, egy katonavárosi, sőt egy ferencvárosi üzletbe is. Igen itt, Szolnokon, valamikor 1907 és 1913 között, egy kicsit borongós, őszi napon.