2025.08.27. (szerda)

Piac, fiákerek, hirdetőoszlop

Piac, fiákerek, hirdetőoszlop

Dátum:

Ennek a több mint százéves, meglehetősen rossz minőségű képeslapnak számomra az a legnagyobb értéke, hogy a mai Damjanich múzeum melletti, a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház helyén egykor álló épületet is megmutatja. Így kicsit teljesebb a kép a Kossuth tér 1900-as évekbeli állapotáról.

Ennek a több mint százéves, meglehetősen rossz minőségű képeslapnak számomra az a legnagyobb értéke, hogy a mai Damjanich múzeum melletti, a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház helyén egykor álló épületet is megmutatja. Így kicsit teljesebb a kép a Kossuth tér 1900-as évekbeli állapotáról.

A cirkalmas, ám ma már szinte olvashatatlan betűkkel megírt képeslapot Szolnokról Kecskemétre küldték valamikor a XX. század első évtizedében. A pontos dátum leginkább azért nem határozható meg, mert a szememben barbár kezek pont úgy tépték le a bélyeget, hogy a dátumbélyegző megsérült. Így nem marad más hátra, mint az épületek alapján megpróbálni datálni ezt a lapot. Aminek nem kizárt, hogy létezett színezett változata is, hiszen már a gyártáskor sem lehetett túl éles a kép Szolnok főteréről.

Első ránézésre könnyű lehetséges legkorábbi fotózási időpontot mondani. A felvétel jobb szélen látható villanyoszlop úgyis kapásból arra enged következtetni, hogy mivel Szolnokon 1896-ban indult a villamosítás, annál korábban nem készülhetett ez a kép. Mivel azonban már nem kezdetleges faoszlopról van szó, hanem keresztvasa, magas póznáról, világos, hogy későbbre kell tenni a fotózás feltételezhető első időpontját. Sőt, ha a kép jobb szélén maradunk, és elnézünk a Kossuth utca irányába, akkor talán azt is biztosan állíthatjuk, hogy a fotós csak 1899 után, vagy még inkább a múlt század első évtizedének közepe után dolgozhatott. Amit arra alapozhatunk, hogy mintha már állna az Arany János utca sarkán a szecessziós Mezőgazdasági Takarékpénztár épülete, de talán még a biztosítós bérház is a Dózsa György útnál. Ám, ha ezeket túl homályosan látjuk, akkor van még egy támpont, ami alapján kimondhatjuk, hogy csak 1907 utáni lehet a felvétel. Mégpedig a fotós helyzete, aki szerintem nem állhatott máshol, csak a Népbank – ma földszintjén papírboltnak helyet adó néhai Sztár áruház – épületének valamelyik erkélyén.

Ennél kicsit nehezebb megállapítani a fotózás legkésőbbi időpontját. Az egyetlen fogódzkodó a Pénzügyigazgatóság – ma Verseghy könyvtár – épülete, ami itt még csak egyemeletes. Mivel a második szintet majd csak 1924-ben húzzák rá, nyilvánvaló, hogy előtte kellett a fotót készíteni. A kép gyatra minősége, illetve a Fő-tér – holott 1892 óta Kossuth tér a hivatalos neve – megjelölés miatt minimum tíz évvel korábbra tenném az utolsó lehetséges időpontot. Azaz azt mondanám, hogy 1907 és 1914 között lehetett ilyen a szolnoki Kossuth, azaz piac, azaz fő tér.

Aminek közepén ekkor már majdnem fél évszázada állt a 68-as gyalogezred obeliszkje, tőle távolabb pedig ontotta az artézi vizet a város legfontosabb kútja. Viszont akárhogy nézem, sehol se látom a Szentháromság szobrot, aminek a mai könyvtár előtt kellene állnia. Tény, hogy az előző századforduló környékén volt egy olyan időszak, amikor egyetlen fotón se látszik a szobor, holott úgy tartják, a XIX. században került a helyére.

A Gerő Ignác kiadásában megjelent képeslap jól mutatja a tér korabeli, legfontosabb funkcióját, a Kossuth tér volt ugyanis az 1940-es évek végéig a szolnoki piac helye. Mint látható, több sorban álltak a ponyvás pultok – legalább harminc darab – az obeliszk körül, miközben a fotó előterében, mintha földről is árulnának. Ugyancsak jól látszik, hogy a város főterén várakoztak a korabeli személyszállító vállalkozók, akik azonban ekkoriban még inkább két lovas fiákerekkel dolgoztak, miközben később már az egy ló vontatta konflis volt az elterjedt. A felvételről nem állapítható meg egyértelműen, hogy az utat mivel burkolhatták – biztos, hogy ekkor már nem földút volt -, miként a piactér aljzata is kérdéses. De az is, hogy a jobb sarokban látható hirdetőoszlop, egyáltalán a közterületi reklámhely mikor jelent meg Szolnokon, és ki értékesíthette ezeket az akkoriban rendkívül fontos felületeket.

Persze, nem lehetünk telhetetlenek, hisz ez mégiscsak egy egyszerű képeslap, ami készítésekor egy pillanatot örökített meg. És arról sem a fotós, sem a kiadó, sem a feladó nem tehet, hogy bő száz esztendő alatt rengeteg érdekes információ elveszett. Amire ma már csak utalni tud egy ilyen régi képeslap.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az elsodort szolnoki híd emléke

Tekinthetjük korabeli riportképnek, de akár a katasztrófaturizmus első szolnoki fényképes lenyomatának ezt a Bakos István gondozásában itt megjelent képeslapot. Mert nem kétséges, hogy ez a postázható felvétel legfeljebb néhány nappal készült az utolsó fa közútihíd katasztrófája után.

Háború és béke Szolnokról

Egy frontra tartó vagy onnan hazatérő német katona küldte a mellékelt képeslapot Szolnokról Berlinbe 1915. szeptember 21-én. "A hadra kelt seregtől" bélyegzővel ellátott, Budapesten katonailag felülvizsgálták képeslap a még békés Szolnok korzóját mutatja, talán a háború előtti nyáron.

Az iskolasor nyolc évtizede

Rövidebb ideig tartott, és talán nem is fénylett olyan szépen, mint az első, de a Baross utcai iskolasor épületeit elnézve mégsem tűnik túlzásnak Szolnok második aranykorának nevezni a húszas-harmincas éveket. Természetesen, ezen a képeslapon nem a polgári leányiskola látható.

Várnak tűnő borozó

Ez a fotó nem egy kedvelt turistacélponton lévő kilátót ábrázol, és még csak nem is a szolnoki vár megmaradt tornyát. Ahogy azt is mindjárt hozzátehetjük, ilyen fotót ma már nem készíthetnék a Szolnoki Művésztelepen, ahol a Barasits kiadó embere valamikor a két világháború között járt.