„Szolnok fejlődése mutatja legjobban az élni akarás erejét és ha csatornával Budapesttel összefogják kötni, egy emberöltőn belül az ország második városává fog emelkedni nagy kereskedelme folytán!” Olvasható az 1930-as évek elején megjelent különleges levelezőlap „képes” oldalán.
A maga nemében különleges az a képeslap, amely „képes” oldalának jelentős részét a Szolnok nevezetességei című szöveg foglalja el. Az előre nyomtatott írás tartalma és a felhasznált fotó alapján biztosak lehetünk abban, hogy a kecskeméti Közlöny nyomdában készült lap valamikor a harmincas évek első felében jelent meg. Kiadója pedig az a Farkasfalvi Kornél, akiről azt feltételezem, hogy azonos azzal a természetföldrajz-földrajz szakos tanárral, aki Cegléden és a budapesti Fáy András Gimnáziumban is tanított, illetve, aki díjat is alapított a földrajzi témájú művek olvasásának népszerűsítésére.
A lap közepén található fotó természetesen önálló képeslapként is forgalomban volt a harmincas években, és nemcsak a kupolás Városháza Kossuth téri homlokzata, de a még négy alakos Szentháromság-szobrunk is jól látható rajta. Azt, hogy a felhasznált felvétel csak az 1920-as évek végén készülhetett, a Városháza földszintjén, a Táncsics utca sarkán lévő üzlet felirata igazolja. Azon a helyen ugyanis szinte a Városháza 1884-es átadásától kezdve Sebők Nándor divatáru kereskedése működött, azonban az az 1920-as évek végére csődbe ment, és átadta a helyét a Szécsi és Sohr nevű, díszműáruk kereskedésével foglalkozó vállalkozásnak.
A lentebb teljes terjedelmében olvasható képeslapra került szövegben is van egy olyan részlet, ami alátámasztja, hogy a lap nem készülhetett 1930 előtt. A város iskoláinak felsorolása között ugyanis az szerepel: „áll. leányliceum”. Ez pedig csak a mai Varga, eredetileg Bánffy Katalin Gimnáziumra utalhat, amit 1930-ban hoztak létre, és csak 1932 után költözött a mai helyére a Nagytemplom melletti leányiskolából, azaz lett fizikailag is önálló.
A képeslap képes oldalára tett szöveg remek kis összefoglaló a városról. A mából nézve persze a legérdekesebb a Duna-Tisza csatornára való utalás. Aminek építése a Trianoni döntés után került ismét napirendre, amikor a határok meghúzása miatt az ország két legnagyobb folyója között megszűnt a belföldi, vízi kapcsolat, és 11 helyszín vizsgáltak a csatorna lehetséges nyomvonalaként. Az „ismét” szó azért helytálló, mert az eredeti ötlet 1715-ből (!) való, amikor a bécsi udvarnál Szolnok parancsnoka, egy bizonyos Dillher báró felvetette a Duna és a Tisza közötti csatorna megépítését. A Délvidéken 1802-ben elkészült a két folyót összekötő Ferenc-csatorna. Részben annak a sikere miatt a következő másfél évszázadban is rendszeresen felmerült egy északabbra húzódó, második csatorna építésének a gondolata. Általában azzal számolva, hogy az Szolnoknál éri majd el a Tiszát. Azonban erre máig nem került sor, pedig 1947-ben a Duna felől elkezdték ásni, de 10 kilométer után felhagytak vele. Igaz, az ötlet nem került le a napirendről, mert még a 2010-es országgyűlési kampányban is téma volt. Tehát nem kizárt, hogy egyszer még Szolnok emiatt lesz az ország második legnagyobb város.
A képeslapon az alábbi szöveg olvasható (változtatás nélkül, a korabeli helyesírás szerint, a nyomdai kiemelésekkel közlöm):
„Szolnok nevezetességei.
Míg Franciaországnak 100 hajózható folyója és csatornája van, addig nálunk csak a Duna és Szolnoktól a Tisza hajózható! A vízen való szállítás a legolcsóbb fuvarozási mód, elmaradottsága hazánkban a legvilágosabban mutatja a Duna-Tisza csatorna égető szükségességét.
Szolnok az utolsó 30 év alatt olyan rohamosan fejlődött, hogy ma az Alföld egyik legszebb, leggazdagabb és legforgalmasabb városa a Zagyva torkolatánál 39 ezer lakossal. Szép, új indóházától paloták sorfala között a Baross-út vezet egyenesen a városba. A Kossuth-térre és a Gorove-utcába Itt van a városháza, megyeháza, törvényház, modern szállodák, állandó színház, hivatalok, élénk ipar, kereskedelem virágzik. Ide szállítják a máramarosi havasokból tutajokon a felhalmozott rengeteg faanyagot. A Zagyva hídon át a Várba jutunk, itt van a művésztelep és Damjanich tábornok lovasszobra, aki itt fényes győzelmet aratott az osztrákok fölött 1849-ben. Szolnok már a rómaiak korában szerepelt és az Árpádok korában is megvolt. Dobó István tervei szerint 1550-ben várat kapott, melyet a török 1552-ben elfoglalt. Egy város sem szenvedett pestistől, kolerától és egyéb ellenségtől annyit az országban, mint Szolnok és mégis felvirágzott! 1919-ben a románok megszállták és a vasúti hidat felrobbantották, de 1922-ben ujból felépítették a hidat.
Gimnáziuma a város költőjének nevét viseli.
Lakói földmivelés, állattenyésztés, halászat, ipar és kereskedelemből élnek.
Iskolák: áll. reálgimnázium, áll reál., áll. leányliceum, városi felsőkeresk., áll. fa- és fémipari szakiskola, 2 polgári. Szolnok fejlődése mutatja legjobban az élni akarás erejét és ha csatornával Budapesttel összefogják kötni, egy emberöltőn belül az ország második városává fog emelkedni nagy kereskedelme folytán!„
