2025.08.27. (szerda)

Rejtett kiállítás

Rejtett kiállítás

Dátum:

Meglepődtem, hogy alig két évtizeddel a magyarországi motorizáció indulása után Szolnokon is elindult az autóbusz-közlekedés. Mi több, a két világháború között, több szereplő is próbálkozott ezen a piacon. Honnan tudom? Találtam egy aprócska, de érdekes kiállítást a buszpályaudvaron.

volank-1_400Aki nem jár helyközi autóbusszal, ezért nem igen fordul meg a szolnoki autóbusz- pályaudvaron, az nem fog rábukkanni a helyi tömegközlekedés történetét bemutató kiállításra. Őszinte leszek, az se fogja megtalálni, aki betér a Pelikán Bevásárlóközpontba, mert semmi nem utal a kiállítás létére. Ha valakit mégis érdekel a dolog, lépjen be a pályaudvar várótermébe, és nézzen fel a galériára. Csak egy szűk csigalépcsőt kell megmásznia, és akár két kiállítást is megnézhet. Megéri.

Az egyik kiállítás a szolnoki közösségi közlekedés – leánykori nevén: tömegközlekedés – történeté mutatja be. Nem bonyolultan, nem túlbeszélve, de informatívan. Kiderül, hogy mikor indult az első buszjárat, a két világháború között, milyen szereplők – milyen járműparkkal – léptek be a helyi piacra. Hol és miként épültek utasforgalmi épületek, hogyan zajlott az államosítás, majd mikor lett a 7. számú Volán vállalatból Jászkun Volán. Ráadásul mindezt nem kevés képpel, relikviával és vállalható modellekkel mutatják meg a rendezők.

volnak-2_400A valamikori menetjegyek nézegetése pedig nosztalgikus emlékeket ébresztenek. Emlékeznek még azokra a jegykiadó szerkezetekre, amelyekbe egy régi kétforintost kellett bedobni, majd megrántani, hogy kiadja a menetjegyet? Hány kétforintost nyelt el, és hányszor rettegtünk a 15-ösön a Tisza-liget és a vasútállomás között emiatt. Az első 32 forintos, összvonalas diákbérletem pedig a legendák közé sorolódik a mai jegyárak mellett. Pedig nem is volt olyan régen, amikor először álltam sorban a bérletért.

Ha a reklámon kívül valamit még hozzá lehetne tenni ehhez a kiállításhoz, akkor az a kitekintés lenne. Mert tényleg érdekel, hogy a fővárosban, vagy a többi megyeszékhelyen mikor indult a tömegközlekedés. Meg aztán lehet, hogy az is érdekes lehet, a közösségi közlekedés fejlődése, visszafejlődése milyen hatással volt a város és környéke életére, közvetve vagy közvetetten hány embernek adott munkát a személy- és teherszállítás. (No, igen, a valamikori egyeduralkodó Volán Taxiról is tessék majd mesélni!)

De ne legyünk telhetetlenek. Egyszer biztos lesz majd egy városi múzeum, ahol ezeket is bemutatják majd. Addig meg érjük be a buszpályaudvar galériájának másik, kicsit helyidegen, kiállításával, amely az ejtőernyőzés múltjába kalauzol.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az év magyar filmje titokban

Morbid, hogy a Halj már meg! című új magyar film rendezője, forgatókönyvírója és operatőre nem élhette meg a premiert. Pedig miközben Kamondi Zoltán elkészítette 2016 legjobb magyar filmjét, azt is bebizonyította, hogy az említett három feladatot kellő tehetség esetén egy művész is elláthatja.

Fától az erdő

Letehetetlen, megrázó, elgondolkodtató, kemény gyomrosokat osztó. Leginkább azonban abban segít az Eső legfrissebb száma, hogy láthassuk a fától az erdőt. Vagyis a magunkat korlátozó szubjektumunktól az erdőn túli országot. Azaz Erdélyt, aminek az Eső az idei utolsó számot szenteli.

Más gyűjteménye

Nyári István Nyitott ablakok rózsával alkotása levett a lábamról, ahogy benyitottam a Szolnoki Galéria földszinti kiállítóterébe. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Szolnoknak összeállított kiállítása egyébként olyan, mintha egy gyűjtő megengedné, hogy a kincsei között turkáljunk.

Kórház- és helytörténet

Minden mérlegnek két serpenyője van. Esetünkben az egyikbe az kerül, hogy a Hetényi kórház 115 évét bemutató könyv egy megkerülhetetlen helytörténeti alkotás. A másikba viszont az, hogy ha már futotta egy ilyen kivitelű kötetre, ráfért volna egy alapos szöveggondozás és korrektúra.