2025.08.27. (szerda)

Reklámfotó

Reklámfotó

Dátum:

Még át sem adták a képen látható házakat, talán még Várkonyiról el sem nevezték azt a teret, de képeslap már hirdette a fejlődő város, vagy a rendszer dicsőségét. Úgy négy évtizeddel ezelőtt.

Még át sem adták a képen látható házakat, talán még Várkonyiról el sem nevezték azt a teret, de képeslap már hirdette a fejlődő város, vagy a rendszer dicsőségét. Úgy négy évtizeddel ezelőtt.

Képeslapokat általában olyan ismert épületekről és tájakról szoktak készíteni, amelyek kedveltek, megmutatásra érdemesek, szépek vagy különlegesek. Egy éppen csak készülő, talán még nevet sem kapott térről és utcáról azonban csak a szocializmusban készítettek képeslapot, amint azt, ez a hetvenes évekből való példány is bizonyítja.

Ha jobban szemügyre vesszük a képet, látható, hogy a 18 emeletes és a mellette sorakozó négyszintesek is még üresek. A hetvenes évek elején volt már némi autóforgalom a városban, azonban a Ságvári Endre és a Szántó körutak kereszteződésében – világos nappal – egyetlen jármű sem közlekedik. Minden bizonnyal azért, mert az utakat még nem adták át a forgalomnak.

Hogy a kép pontosan mikor készülhetett, azt csak azok tudnák megmondani, akik emlékeznek arra, hogy az első lakók mikor költözhettek be ezekbe a házakba. A Zagyva túloldalán álló másik, az emlékezők szerint idősebb 18 emeletest 1970-ben, Lenin születésnapjának 100. évfordulóján adták át. Tehát ez a kép azt követően készült. Azonban az is biztos, hogy 1975 előtt, mert akkor már állt a város újabb büszkesége, a 24 emeletes a vasútállomásnál.

Miért gondolta valaki, hogy itt az Alföld közepén az emberek toronyházakban szeretnének lakni? Nem hinném, hogy a telekárak indokolták az égbe törést.

Két dolgot még érdemes észrevenni ezen a lapon. Az egyik, hogy a 18 emeleteshez illesztett szolgáltatóház nem egyidős a toronyházzal. Arra valamikor később lehetett pénz vagy igény. Illetve, ha benézünk a jobb oldalon álló négyemeletesek között, akkor az is jól látszik, hogy a Kodály Zoltán iskola is maximum tervasztalon létezhetett ekkoriban.

Ma már érdemes lenne erről a térről, ugyanebből a szögből képeslapot készíteni. Nem azért, mintha a világ sok táján tudnák, hogy hol áll ez az épület. Inkább azért, mert ez Szolnok egy jellegzetes pontja, és ha már így alakult: büszkék lehetnénk arra, hogy az országban mi rendelkezünk a legtöbb toronyházzal, ráadásul csak nekünk van három – falunyi lakossággal bíró -, máig lakott „felhőkarcolónk”.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Verik a Csányi Tónit

Ismét egy olyan képeslap, aminek nem a képes oldala a legérdekesebb. A szöveges oldala alapján pedig biztosak lehetünk abban, hogy feladója, élőben nem látta a Szolnoki Művésztelepet, amit Művészkert néven örökített meg a Barasits-féle lap.

Szolnokról Szolnokra szolnokit

Mi lehetett az oka annak, hogy egy fiatalember Szolnokon feladott képeslapon köszöni meg a neki küldött "megemlékezést" egy ugyancsak a városban, a néhai Büge utcában élő hölgynek? Szinte biztos, hogy hidegen hagyta, mit ábrázol az általa küldött anziksz képes fele. Pedig igazi kuriózum Szigeti mester felvétele.

Régi légi felvétel

A bő száz évvel ezelőtt élt fotósok egyik kedvenc helye lehetett... Hát igen. Vagy a belvárosi templom tornya, vagy a belvárosi iskola teteje. Ahonnan több "légi felvétel" is készült a múlt század elején Szolnokról.

Békés Szolnok háborúban

Az ehhez a képeslaphoz használt fotót szerintem Szigeti Henrik készítette a Szapáry utca végén egykor álló Kereskedelmi Bank második emeletén lévő műterméből 1912 és 1915 között. Aztán lett belőle fekete-fehér, majd színes anziksz, amiket az első világháborúban postáztak Szolnokról.