A tervezettnél lassabban és drágábban megépülő Hotel Pelikán közel másfél évtizedig volt Szolnok egyik olyan büszkesége, amit képeslapokon is mutogatni lehetett. Olyan sokáig, hogy akár egy 1974 körül készült fotót felhasználó képeslapot 1985 és 1988 között is simán el lehetett még adni.
A turizmus fejlesztés Szolnokon már a hatvanas években is „prioritás” volt. Ezt nemcsak a tiszaligeti fürdő-kombinát (strand) fejlesztése, de a Tisza és a Nemzeti szállók mellett egy új, korszerű hotel iránti vágy is igazolja. Az évtized elején még olyan terv született, hogy ez a bizonyos új, szolnoki szálloda majd a Tabán helyén, nagyjából a Zagyva rajzolta „félszigeten” fog felépülni. Aztán az évtized második felére világossá vált, hogy a hotel az új városközpontban kap helyet, ahol 1969-ben el is kezdődött az építése. Nem akarok párhuzamokat vonni, de valahogy már akkoriban sem sikerült a határidőket és a bekerülési költségeket jól belőni Szolnokon, így fordulhatott elő, hogy a Hotel Pelikán csak 1975 tavaszára készült el.
A mellékelt, képeslapon megmaradt fotó azonban szerintem minimum egy évvel korábban készült. Ezt arra alapozom, hogy az átadáskor a szálloda előtt – nagyjából a beton virágágyás és a lépcső monstrum között – már villanyoszlop is állt, illetve az első emeleti passzázson világítós reklámtáblákat is kihelyeztek az átadás idejére. Mivel az ünnepélyes szalagátvágás 1975 tavaszán történt, ezen a felvételen pedig a virágok és a fák nyári állapotúnak tűnnek, úgy gondolom, Csobaji Előd – rengeteg képeslappá lett szolnoki fotó készítője – 1974 nyarán dolgozott az akkor még névtelen mai Hild téren.
És bár a fotós nagyon igyekezett csak az új szállodát megörökíteni, néhány apróság azért megőrződött ezzel a képpel. Például a bal oldalon, a soha el nem készült passzázs részeként épült vasbeton sétány alatt az a barna ház, ami a Budai Nagy Antal utcában, a mai parkoló helyén állhatott a hetvenes évekig. Vagy éppen a hoteltől jobbra, a túlsó oldalánál, a mai Skála helyén kisilabizálható felvonulási épületet, amit majd 1977-ben, az új áruház alapozásakor takarítanak el. Mert ne felejtsük el, hogy 1974-ben még csak álmok szintjén létezett a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (ma az Agóra Aba-Novák tömbje), a Skála Tiszavidék áruház és a kőolajosok tízemeletes irodaháza, de még a Centrumot is csak alapozhatták a fotózás pillanatában.
Feltételezem, hogy Csobaji Előd fotójából már 1974-ben vagy legkésőbb 1975-ben képeslap lett, és viszonylag sokat eladhattak belőle Szolnokon, illetve magában a szállodában, ahová előszeretettel hoztak szovjet turistákat. Viszont abban is biztos vagyok, hogy évekkel később utánnyomás is történt, amit aztán a nyolcvanas évek második felében is árusítottak a városban. Az itt bemutatott képeslapot ugyanis valamikor 1985 és 1988 nyara között adták postára. Merthogy a képeslapok postai díjszabása 1985 januárja és 1989 februárja között volt 2 forint, ámde ezen anziksz feladói arról számolnak be, hogy már jól lebarnultak, sőt a hátuk hámlik is, ami azért csak nyáron fordulhatott elő.
Lám, egy apró bizonyíték arra, hogy szolnok hatvanas években indult turisztikai fejlesztése nem volt hiábavaló, hiszen voltak olyanok, akik itt nyaraltak. Azt nem gondolnám, hogy a lapot író és leégő Klári és Zoli a Hotel Pelikánban időztek, azt azonban simán el tudom képzelni, hogy a Tiszaligetben kempingeztek, netán a motel vagy a Touring hotel kényelmét élvezték. Nem megfeledkezve szeretteikről, akiknek szűk három és fél évtizeddel ezelőtt még nem szelfit, hanem a helyi büszkeségeket megmutató képeslapot küldhettek.
