– Azt már a közönség is tudja, hogy a következő hetekben milyen koncertek lesznek a Váróteremben. De mennyire lát előre a programszervező?
– Minimum a klubszezon végig, tehát nagyjából a jövő nyár elejéig látom a Váróterem programját, bár nálam már a jövő ősz is „elkezdődött”. Persze vannak olyan zenekarok, amelyeknek a szolnoki fellépéséről még nem beszélhetek, mert néhány dolgot még pontosítanunk kell. Az azonban biztos, hogy nagyon sok visszatérő lesz ebben a szezonban is, hiszen például a Paddy and the Rats, a The Biebers, a Bëlga és az Intim Torna Illegál is újra fellép nálunk, vagy említhetném Deák Bill Gyulát, aki negyedik koncertjét adja nálunk tavasszal. De szintén visszatérő vendég lesz a Margaret Island, a Pokolgép, a Leander Kills vagy éppen a Honeybeast.
– Elég széles zenei palettáról válogatsz. Ez nem zavarja össze a közönséget?
– Inkább cél, hogy ezt szokják meg. Az elejétől arra törekszem, hogy minél színesebb legyen a Váróterem zenei kínálata. Amúgy sem lenne bölcs dolog, ha csak egyféle műfajt szolgálnánk ki, a közönség és a fellépő zenekarok is ránk unnának, vagy ami még rosszabb: beskatulyáznának, azt pedig semmiképp nem szeretném. A válogatásnál természetesen nem az én ízlésem az elsődleges szempont, bár alig akad olyan műfaj, amit ne szeretnék. Akire pedig van igény, az lépjen fel. Persze, kár lenne tagadni, hiába dolgozom öt éve ezen elvek mentén, még mindig sokakban rockklubként él a Váróterem, pedig a Moby Dick-től a Gypo Circus-on keresztül a Wellhelloig sok minden is elfér itt. Nem beszélve a még kevésbé ismert zenekarokról, szintén műfajtól függetlenül.
– Öt év után könnyebben megy a szervezés?
– Talán gördülékenyebb, mint az első évben, de ez nem azt jelenti, hogy minden az ölembe hullik, munka most is van bőven. Azt hiszem, jó híre van a Váróteremnek. Őszintén megmondom, ma már nem ritka, mégis mindig sikerélményként élem meg, amikor egy nevesebb formáció menedzsmentje azzal hív fel, hogy a Váróteremben szeretnének fellépni. A másik komoly fokmérő pedig, ha az adott zenekar vissza is akar jönni.
– Ezt mivel tudtad elérni?
– Egy zenekarnál minden apróság számít: milyen a koncert helyi promóciója, a rendezvény előkészítése, a hangosítás, a technikai kiszolgálás, a lebonyolítás, sőt néha talán még a sör is. Persze az is számít, mennyien vannak a koncerten, de ez még önmagában nem feltétlenül elég ahhoz, hogy aki egyszer fellépett nálunk, az újra koncertezni akarjon a Váróteremben.
– Említetted, hogy a közönség igénye alapján próbálod a programot összeállítani. Azért előfordul, hogy mellényúlsz?
– Nincs olyan klub, ahol ne fordulna elő ilyesmi. Néha magam sem hiszem, hogy egy olyan zenekar, amelyik Pesten megtölti a klubokat, a tévéből és a rádióból is folyik, nálunk, illetve más vidéki klubban nem hozza a közönséget. Volt olyan, hogy országosan ismert előadó koncertjét kellett emiatt lemondanunk, meg persze olyan is, akinél nem számítottunk nagy tömegre, mégis ki kellett tenni a megtelt táblát.
– A műfaji sokszínűség ellenére van törzsközönsége a Váróteremnek?
– Van egy mag, akik szinte mindenre eljönnek. Az igazi közönség azonban a fiatalok, akiket könnyebb elérni a közösségi médiumokon keresztül. A negyvenes-hatvanas korosztályt viszont nehezebb megszólítani. Maximum egy-egy régi kedvencre jönnek el. Amit valahol megértek, hisz ma már én is jóval kevesebb, nem általam szervezett koncertre megyek el, mint mondjuk tíz-tizenöt éve.
– Mennyire árérzékeny a szolnoki közönség?
– Ha olyan produkció jön, akkor a drágább jegyeket is hajlandóak kifizetni, ami a Váróterem esetében 2-3000 forint. Az átlagár egyébként 1500 forint körül van, és akármilyen hihetetlen, nem rajtunk múlik a jegyár. Mindig a zenekar vagy a menedzsmentje határozza meg a belépők árát, maximum esetenként kikérik a véleményemet.
– Hány koncerten vagy túl a Váróteremben?
– Hát, ha azt számoljuk, hogy egy szezon nagyjából harminc hét, és van olyan hétvége, amikor nem is egy koncertünk van, illetve olyan koncert is előfordul, amin több zenekar lép fel, akkor valahol 140-150 körül lehet ez a szám. Még soha se számoltam.
– Ezen a hétvégén a Zorall jön, rá két hétre a Depresszió és december 9-én az Ivan And The Parazol.
– A Zorall a Retrográd című új lemezüket mutatja be nálunk, igazi visszatérőnek számítanak, ez lesz az ötödik koncertjük a Váróteremben. A Depresszió is lemezbemutatóra jön, és ők sem először lépnek itt színpadra. Minden évadban igyekszem olyanokat is hívni, akik még nem jártak nálunk. Ivánék ilyenek. Az ő esetükben egyszerűen felhívtam a menedzsert, hogy lenne-e kedvük nálunk fellépni. Igent mondtak.